Közel huszonöt évnyi mentős múlttal a háta mögött Győrfi Pál jól tudja, hogy egy élet megmentéséhez a felkészült mentődolgozók és a bátor civilek munkájára egyaránt szükség lehet. Az Országos Mentőszolgálat szóvivőjeként pedig úgy látja, hogy a televízióban, rádióműsorokban és internetes oldalakon szereplő hírességeknek óriási hatásuk van a lakosság életmódjára, életvitelére. Az Egészséghősök program szakmai zsűrijének tagjaként azokat az embereket és projekteket szeretné kiemelni, amelyek a leginkább hozzájárultak a lakosság egészségéhez.
HáziPatika.com: Az egészségügyben dolgozva ön is számos olyan emberrel találkozhat, akinek az áldozatos munkája elengedhetetlen a betegellátás megfelelő működtetéséhez. Miért fontos ezeket az Egészséghősöket kiemelni?
Győrfi Pál: Én közel 25 évig dolgoztam mentősként - először mentőápolóként, majd mentőtisztként - itt Budapesten, és ez alatt az idő alatt sok tízezer beteg ellátásában vehettem részt. Ennyi idő alatt bőven nyílt rálátásom arra, hogy Magyarországon hogyan is állunk egészség dolgában. A születéskor várható élettartam mellett van egy másik fontos paraméter is, amelyet úgy hívnak, hogy a születéskor egészségben várható élettartam. Jól tudjuk, hogy a magyarok is egyre tovább élnek - ha nem is tartunk ott, mint a fejlettebb nyugati országok, mutatóink azért lassan javulnak. Az lenne azonban a legjobb, ha az egészségben várható élettartamunk is javulna, vagyis nem csak hosszabb, hanem minőségi életet is élhetnénk.
Napjainkban az emberek nagyon sokféle mintát követnek, a média például nagyon komolyan befolyásolja az életüket és a szokásaikat. A kép, amelyet a médiából kapnak, sok esetben iránymutató számukra: ez vonatkozik a táplálkozásra, az életmódra, az affinitásokra, és még számos egyéb dologra is. Az elmúlt másfél évtizedben már szóvivőként dolgozom, így azt is látom, hogy a médián belül főként az online közösségek mekkora befolyást jelentenek az emberek életére. Azért is vállaltam örömmel a zsűrizést az Egészséghősök kampányban, mert segítségével fel tudunk mutatni olyan példákat, amelyeket ha mások követnek, akkor az ő életük is jobb, egészségesebb lehet.
HáziPatika.com: Illetékesebb emberrel nem is beszélhetnénk, hiszen az Egészséghősök program első kitüntetettje éppen ön volt a tavalyi évben. Mikor döntötte el, hogy ennek a hivatásnak szenteli az életét?
Gy. P.: Nagy megtiszteltetés volt, hogy tavaly én kaphattam meg ezt a díjat. Szerencsére azt kell mondanom, hogy a munkám során mindennap rengeteg olyan arcot, kezdeményezést látok, amely díjat és elismerést érdemelne. Az én esetemben több dolog szerencsés együttállása lehetett a háttérben. Az egyik, hogy mióta az eszemet tudom, az egészségügyben dolgozom, már gyerekkorom óta segítői pályára vágytam, orvosnak, mentősnek készültem. Mostanában pedig a média oldalára kerülve is nagyon fontosnak tartom, hogy az egészség értékét hiteles módon közvetítsem az embereknek, ehhez pedig az kell, hogy én is így éljek. A "vizet prédikál, bort iszik" hozzáállás nagyon veszélyes, hiszen akár ellentétes hatást is kiválthat. Így aztán az életemben próbálok én is példát mutatni: egyrészt a gyerekeimnek, másrészt pedig mindazoknak, akik engem hallgatnak a rádióban, tévében és az interneten. Sportolok, futok, igyekszem egészségesen táplálkozni, és távol tartom magam a káros szenvedélyektől.
Kínos gondok végbéltájékon: mennyit tudunk róluk?
Hotel Caramell Premium Resort****superior nyereményjáték
HáziPatika.com: Nemcsak egészségügyi dolgozók, de az egészségügyért dolgozó civilek jelöléseit is vártuk az Egészséghősök programba. Mennyiben szükséges más szemmel megítélni a két csoportot?
Gy. P.: Egy olyan világban élünk, amely sok esetben a pénzt és a karriert helyezi előtérbe. Az egészségügyi dolgozók élete azonban nem e két dolog körül forog, viszont mégis fontos számukra is valamilyen elismerés, pozitív visszajelzés azért, hogy erőt merítsenek a mindennapokhoz. Ezekkel az erkölcsi visszajelzésekkel, megerősítésekkel a közértben ugyan nem lehet fizetni, de elengedhetetlenek ahhoz, hogy ezek az emberek évtizedeken keresztül ennek a csodálatos hivatásnak éljenek.
Ugyanakkor a civil kategóriában is nagyon fontos az elismerés. A sürgősségi ellátásban dolgozva pontosan látom, hogy mi is akkor lehetünk sikeresek, ha van egy civil, aki észreveszi, hogy a másik ember rosszul van, és értesíti a mentőket. Sőt szükség esetén van bátorsága elkezdeni az újraélesztést is, amivel a bajbajutott életét is megmentheti. Ugyanez igaz a megelőzésre: ma már az emberek az információ nagy részét más civilektől szerzik, például az internetes közösségi oldalakat böngészve. Nagyon nem mindegy, hogy egymásnak mit mondanak az emberek és milyen értékeket képviselnek, ez ugyanis ragadós. Egy híres televíziós személyiségnek, egy netes bloggernek komoly véleményformáló ereje van, és nagyon fontosnak tartom kiemelni az ő munkájukat is.
HáziPatika.com: Kifejlődőben van bizonyos mértékű bizalmatlanság az egészségüggyel, a hagyományos gyógyászattal szemben, amiben a médiának is komoly felelőssége van. Hisz a hírekben általában csak az egészségügy árnyoldala kerül terítékre a kórházi fertőzésektől az épületek rossz állapotán át az elvándorló orvosokig. Hogyan lehetne ezen javítani?
Gy. P.: Magyarországon az egészségügyi ellátórendszerben - és itt a közfinanszírozott ellátásra gondolok - egyszerre vannak jelen a világszínvonalú és az elfogadhatatlan dolgok. Az emberek pedig sokszor úgy érezhetik, hogy pusztán a szerencsén múlik, hogy éppen melyik arcával találkoznak - hogy egy valóban 21. századi szívcentrumban kötnek-e ki, ahol nagyszerű szakemberek várják őket, vagy éppen az ellenkező történik velük. Talán azért, mert magam is ennek a rendszernek a tagja vagyok, de azt gondolom, hogy ha körülnézünk a világban, igazán nincs okunk szégyenkezni. Aki járt már valaha más ország közszolgáltatásként biztosított egészségügyi rendszerében, pontosan tudja, hogy máshol sem sokkal rózsásabb a helyzet. Sőt, sok olyan ország van, ahol a magyar ellátásnál sokkal alacsonyabb színvonal áll a betegek rendelkezésére.
A helyén kell értékelni a hazai egészségügyet: egy közép-kelet-európai ország tízmilliós társadalma vagyunk még mindig elég rossz demográfiai mutatókkal, elöregedő társadalommal és elég sok javítást igénylő népegészségügyi helyzettel. Hogy a saját területemen maradjak: ha valaki például infarktust kap az utcán, 10-15 perc alatt odaér hozzá egy most már valóban világszínvonalúan felszerelt mentőautó, melyből kiszáll három rendkívül jól képzett ember, a helyszínen megmentik az életét, majd beszállítják egy kardiológiai centrumba, ahol azonnal kitágítják az elzáródott koszorúeret, és néhány nap múlva távozhat. Mindezt úgy, hogy egy pillanatra fel sem merül, hogy a bajban lévőnek milyen biztosítása vagy mennyi pénze van. Ez nem egy utópia, hanem egy mindennapos ellátás itt Magyarországon, amely valóban világszínvonalú, és büszkék lehetünk rá.
Ha viszont valaki bekerül egy olyan kórházba, ahol az infrastruktúra valóban felújításra szorulna - a mosdóban csöpög a csap vagy egyáltalán nincs is ott, mert valaki hazavitte -, akkor ő valóban az egészségügy másik arcát látja. Nagyon sokan dolgoznak azonban, hogy ez egyarcú, mosolygós egészségügy legyen. Reméljük, hogy hamarosan elérünk odáig.
HáziPatika.com: Tudna esetleg a környezetéből olyan egészséghőst említeni, akinek a munkája kiemelkedő?
Gy. P.: Hogyne, többet is, de egyvalakit mindenképpen kiemelnék. Nekem most már négy gyermekem van: Lilla négy, Aliz hat, Ádám pedig kilencéves. Nekik köszönhetően már lassan tíz éve vagyunk kapcsolatban a körzeti gyerekorvosunkkal, Dr. Kiss Anna Irénnel, aki már több generációt is gyógyított gyerekorvosként. Sok családban még az apukát és az anyukát is ő látta el, amikor még azok is gyerekek voltak. Ő az a karakter, akire a magyar egészségügy felépítheti a jövőjét, ha a tapasztalatait és emberséges hozzáállását tovább tudja majd adni. Ő egyrészt már mindent látott, amit ebben a szakmában csak lehet, másrészt pedig hihetetlen a szakmai elhivatottsága is. Én még nem tudtam olyan időpontban felhívni, amikor ne dolgozott volna - beleértve a szombatokat és a vasárnapokat is. Olyan türelemmel és empátiával fordul a kis betegei felé, ami valóban példamutató. Nagyon remélem, hogy az orvostudomány fejlődésével az új generációknak is sikerül majd átvenni ezt az emberséget és hivatásszeretetet.
Legjobban: