Számos ok vezethet hányingerhez és hányáshoz
A hányás következtében a szervezet folyadékot, sót, elektrolitokat veszít, csökken a vérnyomás, izomgörcsök léphetnek fel. Ha a szervezet nem jut elég táplálékhoz, rövid időn belül testi leromlás, súlyvesztés, általános legyengülés következik be.
A hányingert és a hányást számos ok kiválthatja. A háttérben meghúzódó tényezőket alapvetően három csoportra oszthatjuk: természetes okok, betegséghez társuló állapotok és kezelés következtében kialakuló hányás. Minden egyes esetben nagyon fontos, hogy a - lehetőségekhez mérten - kiderüljön: adott szituációban mi áll a hányás háttérben, hiszen ezen múlik a kezelés is.
A hányás kialakulásában fontos szerepe van annak, hogy a kemoterápia és/vagy besugárzás során egészséges sejtek is károsodnak a bélnyálkahártya falában. Innen a szerotonin nevű kémiai anyag felszálló pályákon keresztül az agy hányásért felelős központjába kerül, ahol az ingerek feldolgozását követően alakul ki a hányás.
A hányinger csillapításának lehetőségét nagyban befolyásolja az, hogy melyik típusú panaszról van szó. Nincs univerzális szer, amellyel el lehetne kerülni ezt a kellemetlen, gyötrő, s a szervezetet megterhelő panaszt, ezért mindig a kezelőorvos a kompetens annak eldöntésében, hogy adott szituációban milyen segítséget tud adni a tünetek elviselésében.
A kemoterápiás szer által okozott hányiger, hányás kivédésére a kezeléskor, illetve az azt követő néhány napban úgynevezett "szetron típusú" hányáscsillapítókat szoktak adni az onkológusok. A kemoterápiás szerekkel össze nem függő tartós teltségérzés, émelygés csökkentésében pedig gyakran beválnak a "nem szetron típusú" hányáscsillapítók, elsősorban a metoclopramid tartalmú készítmények. A betegek egy része a B6 vitamin előnyös hatásáról is beszámol.
Miért okoz hányást a kemoterápia?
A hányás létrejötte bonyolult élettani - biológiai, biokémiai - folyamatok következménye, előfordulását nem lehet egyszerű ok-okozati összefüggésben, egyetlen mondattal megmagyarázni. A hányás kialakulásában fontos szerepe van annak, hogy a kemoterápia és/vagy besugárzás során egészséges sejtek is károsodnak a bélnyálkahártya falában. Innen a szerotonin nevű kémiai anyag felszálló pályákon keresztül az agy hányásért felelős központjába kerül, ahol az ingerek feldolgozását követően alakul ki a hányás.
A hányás kialakulásában tehát több központi és perifériás idegrendszeri terület játszik szerepet. Az úgynevezett hányásközpont az agytörzs nyúltagyi részében található. Ide érkeznek be azok az ingerek, amelyek annak nyomán alakulnak ki, hogy egyes receptorok azt érzékelik: a vérben és az agyi gerincvelői folyadékban megváltozott a kémiai összetétel. Nagyon leegyszerűsítve tehát a kémiai változások - amelyet a kemoterápia során a szervezetbe kerülő citosztatikumok idéznek elő - váltják ki a hányingert.
A hányás típusai
A daganatkezeléssel összefüggésben alapvetően három típusú hányás különböztethető meg. Akut hányás: 24 órán belül, gyakran a kezelés után 1-2 órával jelentkezik. Elhúzódó hányás: 24 órán túl jelentkezik. Anticipátoros hányás: különösképpen olyan betegeknél jelentkezik, akik már korábban vettek részt kemoterápiás kezelésben, s az akkor súlyos hányással járt. A hányinger bennük feltételes reflexként már a kemoterápia megkezdése előtt felléphet, tehát elsősorban pszichés eredetű. Az egyéb természetes vagy betegséghez társuló hányáshoz képest, ahol a beteg a történteket követően megkönnyebbülést érez, a radio- és kemoterápiás kezeléseket kísérő hányásra ez nem jellemző.
A hányinger csillapításának lehetőségét nagyban befolyásolja az, hogy melyik típusú panaszról van szó. Nincs univerzális szer, amellyel el lehetne kerülni ezt a kellemetlen, gyötrő, s a szervezetet megterhelő panaszt, ezért mindig a kezelőorvos a kompetens annak eldöntésében, hogy adott szituációban milyen segítséget tud adni a tünetek elviselésében.
A teljes cikk a Rákgyógyítás.hu portálon olvasható.
