A palliatív gyógyítás Európa különböző országaiban eltérő ütemben és intenzitással fejlődött. A téma most kerül az európai érdeklődés homlokterébe.
Dr. Peter Liese europarlamenti képviselőnek sikerült elérnie, hogy az európai kutatócsoportok a jövőben a palliatív gyógyítás területén is pályázhassanak európai támogatásért. A WHO és az Európa Tanács is úgy látja, hogy a palliatív gyógyítás területén még sok a tennivaló. Az Európa Tanács 2003. novemberében ajánlásokat fogadott el, amelyek szerint a palliatív medicinát a nemzeti egészségügyi rendszerek integráns részévé kell tenni.
Nagy-Britanniában a palliatív gyógyítás az állami egészségügyi rendszer (National Health Service - NHS) keretein kívül történt. A haldoklóknak és a súlyos betegeknek az NHS keretében való ellátása az 1960-as évek vége felé súlyos nehézségekkel küzdött. A legtöbb brit hospice ma is közhasznú társaságként működik, finanszírozásuk 7 0-8 0%-os arányban adományokból és egyéb privát forrásokból történik. 1969-től kezdve a kórházi intézményi ellátás mellett egyre több otthoni betegápolási szolgálat jelent meg a piacon. A nappali klinikák egyre nagyobb szerephez jutottak. A brit alsóház egyik jelentése szerint 2004-ben a helyzet a következő volt: 130 közhasznú hospice felnőttek részére (2.147 hellyel), 27 gyermekhospice (301 ággyal), 49 NHS palliatív osztály (490 beteg számára), nappali intézményekben 259 hely. Az állami palliatív gyógyítás helyzete 2001-ben a Labour Party újraválasztását követően javult látványosan. A kormányzat az egészségügy és a szociális ügyek összekapcsolására, illetve az állami, a privát és a civil szektor közötti együttműködés kiépítésére törekedett. 1987. óta a palliatív medicina önálló szakterület státusával rendelkezik.
Hollandiában 1995-ig csak szórványos kezdeményezések voltak. A holland kormány végül is felismerte az elöregedő lakosság palliatív ellátásának szükségességét. Hivatalos számítások szerint a palliatív gondozás iránti igény 1997 és 2015 között kereken 20%-kal fog emelkedni. 2002-ben hatályba lépett az aktív eutanáziáról szóló törvény. Az aktív eutanázia az Európai Unióban csak Hollandiában és Belgiumban megengedett. A palliatív medicina fejlesztésével a kormány az eutanázia alkalmazásának kordában tartására törekedett. A holland állam támogatást nyújtott az integrált palliatív gyógyítás intézményrendszerének kialakításához. A súlyos betegek hospice-ban nyernek elhelyezést és gondozást. 2004-ben 70 ilyen hálózat működött. Az otthoni ápolás területén is lehetőség van konziliáriusok meghívására. Ezekben a munkaközösségekben szakápolók, onkológusok, aneszteziológusok, sugárterapeuták, pszichológusok, fizikoterapeuták és gyógyszerészek működnek együtt. Hollandiában három palliatív medicina tanszék működik.
Franciaországban korábban nem léteztek tanszékek és a palliatív medicina nem rendelkezett az önálló szakterület minőségével. A politika az 1980-as években fedezte fel a palliatív gyógyítás jelentőségét és jóllehet a kormányzat 1991-ben hivatalosan a kórházi ellátás harmadik pillérévé nyilvánította azt, több évbe került, amíg az ellátást valóban sikerült biztosítani. 1999-ben elfogadták a palliatív gyógyításról szóló törvényt, amely a pénzügyi források tekintetében is igen bőkezű volt. A palliatív ágyak száma a kórházakban három év leforgása alatt 675-ről 1.040-re emelkedett. Ugyanezen időszakban az ambuláns ápolási szolgálatok száma 18-ról 30-ra emelkedett.
Felfejlődött az otthoni ellátás, amelyben szakápolók, fizikoterapeuták, dietetikusok és pszichológusok működnek közre. A munkaközösségek együttműködnek a kórházakkal és a háziorvosokkal. Az otthoni ápolás keretében olyan szolgáltatásokat is nyújtanak, mint a kemoterápia, morfiumpumpák alkalmazása, mesterséges táplálás. Az otthoni ápolást napidíj tételek szerint számolják el a betegpénztárakkal.
Svédországban már korábban intenzív politikai viták folytak a hospice gondolatáról. A svéd kormány által felállított bizottság már 1979-ben kidolgozta a haldoklók és a súlyos betegek ellátásnak standardjait. A fájdalomterápiáról és a halál előtti állapotban levők palliatív ellátásáról szóló jelentések és ajánlások tartalmát folyamatosan aktualizálták. A svédországi ellátás sajátossága az ambuláns ellátás túlsúlya. Svédországban a hospice intézmények elég ritkák. Az ambuláns ellátás költségeit az önkormányzatok viselik.
Lengyelországban is már régebben foglalkoznak a hospice gondolatával. Az első kelet-európai hospice-t egy önkéntes csoport alapította Krakkóban 1981-ben. Fennmaradása a "Szolidaritás"-nak és a katolikus egyháznak köszönhető. A szakterület az orvosi és az ápolóképzés részévé vált. 2003-ban törvény határozott arról, hogy az Országos Egészségbiztosítási Alapnak át kell vállalnia a nem állami intézményekben gondozottak költségeinek egy részét. Ez általában 60%. A nem állami intézményeknek mintegy egyharmada szerződést kötött az egészségbiztosítási alappal vagy valamely betegpénztárral. A források távolról sem elegendők a területet lefedő ellátáshoz. Mindazonáltal a lengyelországi palliatív medicina mintaszerűen működik és egész Kelet-Európának példát mutat.
Petra Spielberg
Deutsches Ärzteblatt print, 2007. október 5.
(Erősen tömörítve)
(Ford.: Komáromi Béla)
(2007.11.28. 10:34)
