Az elnevezések azonossága nem véletlen, azonban legenda helyett egy régi orvosi megfigyelés rejlik a hátterében. A magyar köznyelvben a daganat, a burjánzás, a tumor és a rák szavak többnyire ugyanannak a betegségcsoportnak a szinonimái.
Rákbetegség akkor áll fenn, amikor a szervezetnek egy kisebb sejtcsoportja genetikai mutáció folytán, az egészséges sejtekkel ellentétben, autonóm módon kezd osztódni. A feltartóztathatatlanul osztódó sejtek kiindulási helyüktől és az érintett szövettől függően tömött csomót vagy duzzanatot hozhatnak létre. A bőrfelszínhez közel eső tumorok egy része fekélyeket is okozhat.
A források szerint a rák szó, illetve görög megfelelője, a karkinosz Hippokratész, az ókori görög orvostudomány jeles képviselője nyomán került az orvosi szaknyelvbe. Hippokratészt a központi duzzanat és a belőle kiinduló nyúlványok emlékeztették a páncélos állatra. Hippokratész képezte a karcinóma szót is, amely a hámsejtes tumorok gyűjtőneve. A karkinosz egyébként a nem gyógyuló fekélyek elnevezése is volt.
Galénusz, az ókor másik kiemelkedő, görög származású orvosa a nehezen gyógyuló daganatokat szintén karkinosznak hívta, azért mert a tumor kancerózus vénái a rák ollóira emlékeztették. Galénusz a daganatok jelölésére az onkosz szót is használta (az onkosz magyarul daganatot jelent), amelynek nyomán később a tumoros betegségekkel foglalkozó tudományt onkológiának nevezték el.
A zodiákus negyedik jelét adó csillagkép névazonossága viszont a Héraklész-mondakörből ered. Héraklész Hidrával való harca során Héra istennő parancsára egy rák akadályozta a hőst a víziszörnnyel való harcban. Az istennő hálájának jeléül az állat később csillagkép formájában foglalhatott helyet az égbolton.
Tiszai-Szűcs Tamás
NGO
(2007.06.21. 10:24)
