Daganatos betegségben évente 33 ezren halnak meg, s 75 ezernyi új megbetegedést diagnosztizálnak Magyarországon; ezzel az adattal a legrosszabb helyen állunk az európai uniós listán. Megelőzéssel, életmódváltással változtatni lehetne a hazai helyzeten - állítják az onkológusok.
Napjainkban vitatott, hogy a finanszírozási rendszerben kinek mi jár; kérdéses, hogy a beteg megkap-e mindent, ami gazdaságilag megengedhető. Adott-e minden esély arra, hogy a rákbetegek meggyógyuljanak, vagy hogy az orvostudomány pillanatnyi ismeretei szerint a lehető leghosszabb életet élhessék - közölte a Magyar Klinikai Onkológiai Társaság (MKOT).
A szakemberek abban egyetértenek, hogy nincs olyan gazdag állam a világon, amely képes volna rá, hogy minden beteg számára kifizesse a ma elérhető valamennyi onkológiai terápiát. Azt kell vizsgálni, hogy a meglévő forrásokat a költségvetés arra költi-e, amire valóban indokolt volna. Társadalmi szinten kellene megvitatni, hogy - ha az orvosi költségek meghaladják a pénzügyi korlátokat -, megadható-e az esély a beteg számára, hogy maga döntsön jövőjéről, betegsége kimeneteléről.
Súlyos kérdés az is, hogy a betegek tudnak-e arról, hogy esetleg van számukra olyan gyógymód, aminek költségét a hazai feltételek mellett a társadalombiztosító nem vállalhatja, de - bizonyos feltételekkel - maguk gondoskodhatnának a szükséges terápiáról, annak anyagi fedezetéről külön biztosítással, vagy egyszerűen úgy, hogy maguk fizetik ki a kezelés költségeit.
Egyelőre nem tisztázott egyértelműen, hogy az efféle döntések pontosan milyen szempontok alapján születnek. Ehhez a pénzügyek mellett etikai és politikai szempontokat is érdemes figyelembe venni, mindez pedig messze túlmutat az egyszerű költséghatékonysági számításokon.
A Magyar Klinikai Onkológiai Társaság a fent említett kérdések nyílt vitájára vállalkozott, ezért hívott olyan szereplőket a március 27-én tartandó konferenciájára, akik nemcsak finanszírozási, biztosítási, hanem emberibb nézőpontból is megpróbálják elmondani véleményüket.
