Emlőszűrés: A mammográf egy speciális röntgenkészülék, amelyet az emlő jóindulatú és rosszindulatú daganatos betegségeinek kimutatására használnak.
A vizsgálat során az emlőt rá kell helyezni egy röntgenlemezre. Ezután az asszisztensnő egy másik lemezzel összenyomja, lelapítja a mellet. Ez kellemetlen, fájdalmas lehet. Ha a mellek érzékenyek, egy órával a kivizsgálás előtt be lehet venni enyhe fájdalomcsillapítót.
Az emlőkről két-két felvétel készül. A radiológus lelete tartalmaz minden, a normálistól való szerkezeti eltérést, s azt, hogy az felveti-e rosszindulatúság gyanúját. Javasolhat egyéb vizsgálatokat (általában az emlő ultrahangvizsgálatát), vagy kiegészítő, más irányú, célzott, nagyított röntgenfelvételt.
Különösebb előkészületre nincs szükség, de a terhességet jelezni kell a vizsgálat előtt. A terhesség első három hónapja alatt a fejlődő magzat különösen érzékeny a röntgensugár okozta károsodásokra. Az alkalmazott, úgynevezett lágysugárzás nagy része elnyelődik az emlőben, ezért a vizsgálat indokolatlan gyakori ismétlése kerülendő. A sugárterhelésen kívül egyéb veszélye, szövődménye nincs.
Méhnyakszűrés: A rendszeres vizsgálatok akár nyolcvan százalékkal is csökkenthetik a betegség előfordulását, a halálozás pedig szinte minimálisra szorítható vissza. A méhnyakszűrés teljes nőgyógyászati vizsgálatból áll, amelynek része a méhnyak felszínéről vett minta citológiai vizsgálata. Ennek során a méhnyakról mintát (kenetet) vesznek. Itt nincsenek idegvégződések, ezért a művelet elvben fájdalommentes.
Vastagbélszűrés: A vastag- és végbélrák hosszú idő alatt fejlődik ki, és ez alatt, ha nem is állandóan, bizonyos rendszerességgel vérezget. A fejlődő daganatnak ezt a tulajdonságát használják ki azok a módszerek, amelyek a rejtett bélvérzés székletbeli kimutatásán alapulnak.
A szűrésnek a már kialakult vastag- és végbélrák mellett a még jóindulatú polipok felismerése is célja. Ezek a módszerek kis székletmintából a vér hemoglobinjának a kimutatására épülnek.
A legtöbbször használt eljárás a székletvizsgálat. Ez egyelőre a háziorvosnál kérhető, de hamarosan a patikákban is kapható lesz egy mintavevő készlet.
Pozitív esetekben a székletvizsgálatot a vastagbéltükrözés követi. Ennek során a végbél és a vastagbél teljes felszínén keresik a vérzésforrást, vagy a szűkült bélszakaszokat, polipokat, rosszindulatú daganatokat, nyálkahártya-gyulladást, kifekélyesedést. A vizsgálat közben mód van szövettani mintavételre vagy egész polipok eltávolítására is.
A beavatkozás során az orvos egy kolonoszkópnak nevezett, kb. 160 centiméter hosszú, hajlékony eszközzel dolgozik, amelyben üvegszálas optika továbbítja a fényt, illetve a végül tévéképernyőn megjelenített képet. Az eszköz mozgásához szabad térre van szükség, ezért az orvos a kolonoszkóp egyik csatornáján levegőt fúj a vastagbélbe.
Az eszközt a - rendszerint oldalán fekvő - páciens végbélnyílásán át vezetik be a vastagbélbe, és lassan, óvatosan haladva általában eljutnak vele a vastag- és vékonybél találkozásáig.
Az előkészítés lényege a vastagbél lehetőség szerinti teljes kitisztítása. Így a beavatkozást rendszerint éhgyomorra végzik. A vizsgálat, különösen akkor, amikor a vastagbél kanyarulatain kell az eszközt átjuttatni, görcsös hasi fájdalommal járhat. A levegőbefújás feszítő érzést okozhat. Van, ahol a kolonoszkópiához fájdalomcsillapító, vagy kábító hatású injekciót kap.
A tükrözés egyébként a daganatos elváltozások több, mint nyolcvan százalékát képes kimutatni.
Ami a vizsgálathoz szükséges
A behívólevél, amin felszólították a szűrésen való megjelenésre.
A taj-kártya.
Ha van, akkor az utazási utalvány szelvénye, mert azt a szűrőállomáson láttamoztatni kell.
Mi van, ha a lelet pozitív...
Első lépésben nem "pozitív" leletről beszélünk, hanem "nem negatív"-ról. Ez azért fontos, mivel az esetek nagy részében más szempontból is meg kell vizsgálni a pácienst. Tehát a visszahívás az csak ritkán jelent pozitív leletet. A vastagbélszűrés esetében a visszahívási ráta hat százalék körül van, és a visszahívottak közül körülbelül ugyancsak hat százaléknál találnak rákos elváltozást.
Az emlőszűrésnél a visszahívást követően újabb mammográfiás, illetve ultrahangvizsgálatot végeznek. Amennyiben tovább kell menni, akkor az adott elváltozásból vékony, vastag tűs vagy sebészi mintavétel történik szövettani vizsgálatra. Ennek az eredménye határozza meg a végső diagnózist. Az akkreditált emlőszűrő állomásokon mammológusból, onkológusból, sebészből és onkoradiológusból álló, úgynevezett "emlőteamek" dolgoznak, amelyek minden pozitív esetben az érintettet végigvezetik egészen a gyógyulásig.
A méhnyakrákszűrésnél a visszahívás után ellenőrző vizsgálat következik. Az egyértelműen pozitív esetekben jön a műtét, amivel eltávolítják a méhnyakcsatorna egy rétegét. Ennek szövettani elemzése határozza meg a további teendőket.
A vastagbélszűrésnél a nem negatív esetekben teljes vastagbéltükrözés következik.
