Olvasónk, Éva őszintén ír arról, hogy nagyon fél, és tart az előtte álló kemoterápiás és sugárkezelésektől. Betegségét alig fél éve diagnosztizálták, és így még korai lenne áttörésről beszámolni. Azonban mi egy emberként drukkolunk neki, hogy az időben felismert betegség, a műtéti kezelés és a korszerű gyógyszerek hatására még sok boldog évet tölthessen el gyógyultan.
2014. november 10-én voltam a szokásos, éves nőgyógyászati vizsgálaton, ahol meglepetésemre P3 eredményt kaptam a citológia vizsgálat után. Ezt vizsgálatok hosszú sora követte. Három orvos vizsgált meg, és mindhárom írt fel gyógyszereket. Azt mondták, hogy elég egy év múlva jelentkeznem ellenőrzésre, de volt, amelyikük szerint egy év múlva már nem is kellett volna mennem.
Bevallom, ezek a különböző vélemények nem nyugtattak meg. Szerencsére van orvos a családunkban, így hát felhívtam az unokatestvéremet, aki nőgyógyász szakorvos. Neki is elmondtam részletesen, mi történt mindeddig velem. A különböző szakvélemények és diagnózisok miatt úgy döntött, jobb lesz, ha abban az intézményben is kivizsgálnak, ahol ő dolgozik.
Két napon belül elutaztam abba városba, ahol azonnal sor került az első vizsgálatra. Végzett egy egészségügyi küretet, melynek során kimetszett egy darabot a méhszájból is. A mintát elküldte szövettani vizsgálatra. Sajnos,a szövettani vizsgálat során rákos sejteket mutattak ki...
Alig két hét múlva megműtöttek, és mindent eltávolítottak, amit ilyenkor szoktak. Újabb rossz hír érkezett, mivel a műtét után elvégzett szövettani vizsgálat méhnyakrákot mutatott nálam. A diagnózisom besorolása G2, azaz közepesen rosszindulatú daganat.
Most kemoterápia és sugárkezelés előtt állok. Bevallom őszintén, nagyon félek. Szinte hihetetlen hogy így jártam én, aki minden évben becsületesen elmentem ellenőrzésre.
(Beküldő: N. P. Éva)
