A Magyar Rákellenes Liga és a Magyar Tüdőgyógyász Társaság "Célkeresztben a Tüdőrák" elnevezésű kampányt szervez, amelynek Ön lesz az "arca".
A szervezők keresték meg Önt, vagy önként csatlakozott a kampányhoz?
Szándékaink szerint több leszek, mint a kampány "arca". Nemcsak hirdetésekről "mosolygok" majd, hanem aktívan segítem a munkát. A szó szoros értelmében ott segítek, ahol tudok. Nem vagyok orvos, így azt csinálom, amihez értek: megpróbálom minél több emberhez eljuttatni az üzenetet. Nem akarok túlzottan patetikusan fogalmazni, de találkozásom a Magyar Rákellenes Ligával valószínűleg meg volt írva a sorsomban. Amikor hazaköltöztem Brüsszelből, gondolkodni kezdtem azon, hogyan segíthetnék a tüdőrák elleni küzdelemben. Még mielőtt kitaláltam volna, fölhívtak ők.
Miért vállalta a felkérést a tüdőrák elleni küzdelemben?
Nekem ez személyes küzdelem. Sajnos első kézből tapasztaltam, milyen az, amikor az ember elveszít valakit, aki fontos neki. Pontosan tudom, miről szól ez a harc, mert végigcsináltam. Nem is egyszer, kétszer. Édesanyámat tíz, az ő édesanyját, a nagymamámat pedig öt éve vesztettem el. Mindketten tüdőrákban haltak meg.
Ön szerint mennyit tud egy mai magyar állampolgár a tüdőrákról, annak kialakulásáról, és kockázati tényezőiről?
Annyit, hogy a dohányzás tüdőrákot okoz. És talán még azt, hogy a tüdőrákból kevesen gyógyulnak ki teljesen. Ha valaki azt hallja, hogy az egyik ismerősénél tüdőrákot diagnosztizáltak, éppen ezért hajlamos "leírni" a beteget. Lemondani róla. Miközben ma már léteznek olyan terápiák, olyan eljárások, amelyek lényegesen javíthatják a betegek életminőségét, és meghosszabbíthatják az életét. Csak nem tudnak róluk az emberek. Mint ahogy arról sem, milyen fontos a megelőzés.
Milyen módszerekkel lehetne elérni, hogy hazánkban is nőjön a "tanult betegek" száma, vagyis az érintettek egyre többet tudjanak meg a betegségről és a kezelési lehetőségekről?
Például az olyan kampányokkal, mint a "Célkeresztben a tüdőrák", hisz a kampánynak éppen ez a célja. Ma óriási a zaj a médiában. Az emberek csak kapkodják a fejüket, olyan sok üzenetet kapnak, olyan sok inger éri őket nap mint nap. Nekünk, a kampányban, most az a dolgunk, hogy ebből a zajból valahogy kihallatsszon a hangunk. Tisztán, őszintén, érthetően.
Miben látja az egyén felelősségét a betegség elleni küzdelemben?
A megelőzésben. Ez egyértelmű. Abban, hogy nem dugja homokba a fejét. Abban, hogy leszokik a dohányzásról. Hogy egészségesebben táplálkozik, hogy mozog, és hogy 40 év fölött évente eljár tüdőszűrésre.
Mivel lehetne rávenni és mozgósítani az embereket, hogy elmenjenek az egészségügyi szűrésekre?
Ez azért nehéz feladat, mert a tüdőrák szűrésével kapcsolatban még az orvosok között is komoly viták vannak. Abban az egyben azonban mindenki egyet ért, hogy a veszélyeztetettek (a középkorú dohányosok) esetében a rendszeres tüdőszűrés életek százait, ezreit menthetné meg évente Magyarországon. A hetvenes-nyolcvanas években a TBC-járványok miatt kötelező volt tüdőszűrésre járni. Amióta a TBC-veszély jelentősen csökkent, már nincs ilyen általános előírás. Hiába jelzik a tüdőgyógyászok, hogy a TBC helyébe mára a tüdőrák lépett. Évente csaknem tízezer ember betegszik meg benne. De a felnőtt lakosságnak kevesebb, mint a fele jár el tüdőszűrésre, miközben ha korai stádiumban sikerült elkapni, a tüdőrákos betegek gyógyulási esélyei megsokszorozódnak. Ha ezt sikerül tudatosítanunk az emberekben, már jól végeztük a dolgunkat.
Ön mit tesz azért, hogy egészségesen éljen?
Először is leszoktam a dohányzásról. Nem volt könnyű, de sikerült. Mindig igyekeztem egészségesen táplálkozni, de amióta édesanya lettem, ez különösen fontos. Odafigyelek magamra kívül-belül. Kerülöm a stresszes élethelyzeteket - bár a munkám miatt ez nem mindig sikerül. Rendszeresen mozgok és jógázom.
Mit üzen a HáziPatika.com olvasóinak?
Nem lehet elégszer elmondani: ne dohányozzanak és járjanak el tüdőszűrésre. Egyáltalán nem fáj, nem tart sokáig, és életet menthet.
| Névjegy | ||
| D. Tóth Kriszta, televíziós újságíró | ||
| 1995 óta dolgozik újsagíróként.1997-ben, éppen tíz éve kezdett televíziózni a TV3 Híradós csapatában. 1999-től 2002-ig az RTL Klub munkatársa mint szerkesztő-riporter-műsorvezető. 2002-ben a Magyar Televízióhoz igazolt, ahol először szerkesztő-műsorvezetőként, majd Magyarország uniós csatlakozása után három évig brüsszeli tudósítóként tevékenykedett. Június óta újra itthon van, a Panoráma és a Híradó szerkesztő-műsorvezetője, riportjait látni lehet a Szempont és az Este című műsorokban. Két éve önálló rovata van Magyarország legnagyobb női hetilapjánál. Idén elnyerte a "Legjobb író-újsagíró" címet a Cosmopolitan Te Vagy a Legjobb szavazásán. | ||
