A túl nagy zsírmennyiség egyrészt fizikai korlátozó tényező, másrészt alapvetően rossz irányba befolyásolja a szervezet anyagcsere folyamatait, ez pedig kihathat például a daganatellenes kezelésben alkalmazott hatóanyagok hasznosulására is. Koplalni vagy szélsőséges diétába fogni ennek ellenére sem szabad. Tudatos, az izomerőt megőrző fogyásra, életmódváltásra van szükségük azoknak, akik szeretnének javítani életminőségükön és életkilátásaikon.
Az elhízás számos hatásmechanizmuson keresztül okoz olyan változásokat a szervezetben, amelyek növelik a rák kockázatát. Ezek között említhető, hogy az elhízott emberekben gyakrabban fordulnak elő olyan krónikus gyulladások, amelyek tartós fennállása növeli egyes daganattípusok veszélyét. A reflux és a nyelőcsőgyulladás miatt gyakoribb a nyelőcsőrák, a krónikus epehólyag-gyulladás az epehólyagrák, a krónikus fekélyes vastagbélgyulladás a vastagbélrák kockázati tényezője, míg a krónikus hasnyálmirigy-gyulladás a hasnyálmirigyrák előfordulását növeli.
A túl sok zsírszövet túlzott mennyiségű női nemi hormont (ösztrogént) termel, annak tartósan magas szintje fokozza a hormonérzékeny emlőrák, méhtestrák és petefészekrák kockázatát. Az elhízott embereknél gyakran emelkedett a vérben az inzulinszint , illetve azzal együtt túlzott mértékű az IGF-1-nek nevezett inzulinszerű növekedési faktor szintje is, amit összefüggésbe hoztak a vastagbélrák, a veserák, a prosztatarák és a méhtestrák kialakulásával is.
Kiderült, nem mindegy az elhízás formája sem: számottevően nagyobb kockázatot hordoz a haskörfogat , a derékbőség növekedése, tehát az úgynevezett alma típusú (szakszóval abdominális vagy android) elhízás, mint a csípőre, combra történő, körte típusú (ginoid). Leegyszerűsítve a magyarázat, hogy a hasi zsírsejtek működése különbözik a test más részében felhalmozódó zsírszövetekétől. A hasi zsírmennyiség egy jelentős része ugyanis nem közvetlenül a bőr alatt rakódik le (úszógumi formájában), hanem a hasüregben (zsigeri vagy viszcerális zsírszövet), ott pedig nagyobb mértékben változtatja meg kóros irányba a szervezet anyagcseréjét.
Ha már kialakult a rák, a túlsúly a gyógyítás szempontjából is gátló tényező. A túl magas testsúly többféleképpen is gátolhatja a pontos diagnosztikát. A nagy zsírmennyiség például rontja az ultrahangképet , de gyengítheti a CT és az MRI felvételek minőségét is, ráadásul a test nagyobb kiterjedése miatt CT vizsgálat esetén a sugárterhelés is nagyobb. Ráadásul a nagyobb testben több vér kering, így a daganat által kibocsátott, tumormarkerként figyelt anyagok mért koncentrációja alacsonyabb lesz, s emiatt csak később adhat okot gyanúra, mint a normál testalkatú embereknél.
Egy elhízott beteg operációja is mindig kockázatosabb. Egyrészt - a kísérőbetegségek nyomán is - nagyobb az aneszteziológiai, altatási kockázat, másrészt a műtét is nehezebb. A sebész számára technikai nehézséget okozhat a nagy tömegű zsírszövet jelenléte, operáció után pedig a sebgyógyulás is lassabb lehet - ezt tetézi, hogy a többletsúly miatti megterhelés a műtét utáni mozgást, lábadozást is nehezebbé teszi. Sugárterápiában a zsírszövetek nagy aránya azért okoz nehézséget, mert két kezelés között nagyobb lehet a besugározandó célterület elmozdulása, ezáltal folyamatos kontroll nélkül a hatásosság alacsonyabb, a mellékhatások mértéke nagyobb lehet.
Forrás: rakgyogyitas.hu
