Új és érdekes aspektusból közelíti meg a rákszűrés témáját Joshua J. Ofman, a halálos rákos megbetegedések korai felismerésére és azonosítására úttörő technikákat fejlesztő Grail Inc. egészségügyi vállalat vezető orvosa, valamint szerzőtársa, Azra Raza professzor, a New York-i Columbia Egyetem mielodiszpláziás szindróma (MDS) központjának igazgatója a Scientific Americanban megjelent cikkükben . Szerintük az új koronavírus (SARS-CoV-2) okozta járvány nyilvánvalóvá tette, hogy egyrészt muszáj és lehet is nagy számban szűrni a lakosságot, másrészt, hogy ez a tömeges vizsgálat nem mehet a pontosság rovására, az ugyanis nagyon fontos a járvány féken tartása szempontjából. Ez alapján azonban, mint írják, ideje egy hasonló "népességalapú" stratégiát alkalmazni más egészségügyi kérdések, például a rák esetében is.
Alig az estek 16 százalékát fedezik fel így
A szerzők emlékeztetnek, ugyan a rák korai felismerése életeket menthet, máig későn diagnosztizálják a legtöbb rákos megbetegedést, és emiatt hamarosan a világ első számú halálokává növi ki magát ez a betegségtípus. Az Egyesült Államokban jelenleg csak ötféle gyakori rákot (mell-, vastagbél-, méhnyak-, prosztata- és tüdőrák ) szűrnek, a többit pedig csak a tünetek jelentkezésekor tudják azonosítani, amelyek gyakran már csak előrehaladott állapotban jelentkeznek - mutatnak rá a szerzők, számokkal alátámasztva, mennyire kevés az öt említett szűrés által felfedezett esetek aránya az összes rákos megbetegedéshez viszonyítva. Az USA-ban évente diagnosztizált 1,2 millió eset mindössze 16 százalékát fedezik fel ezekkel a vizsgálatokkal az 50-79 éves populációban.
8,8 millió hamis pozitív eset
A teljes társadalmat tekintve évente 27 milliárd dollárt költ a kontinensnyi ország közel 330 milliós lakosságának rákszűrésére, és ez körülbelül 9 millió pozitív eredményt hoz. Igen ám, csakhogy itt jön be a koronavírustesztek esetén már emlegetett pontosság kulcsfontosságú kérdése. Ebből a 9 millió pozitív tesztből ugyanis mindössze 204 ezret erősítenek meg további vizsgálatok, és bizonyulnak ráknak, míg 8,8 millió esetben hamis pozitív eredmény sokkolta az érintetteket "feleslegesen". Ezt a mammográfiával kiszűrt "gyanús" esetek is igazolhatják, nők ezrei ismerik azt a félelemmel teli utat, melyet végig kell járniuk, míg további diagnosztikai vizsgálatok segítségével kiderítik róluk, hogy mégis rákmentesek. Valójában egy 60 éves, korábban dohányzó nő számára ajánlott vizsgálatok (mell-, vastagbél-, méhnyak- és tüdőrák szűrése) 43 százalék eséllyel eredményeznek legalább egy hamis pozitív tesztet - mutatnak rá a szerzők a döbbenetesen magas hamis pozitív esetek arányára.
Egyértelmű tehát, hogy pontosabb tesztek kellenek, és jóval többféle ráktípust kellene szűrni, hiszen jelenleg ötfélét vizsgálnak viszonylag célzott "keresőfénynél", ám a rákos megbetegedések 70 százaléka ott következik be, ahová a szűrővizsgálatok fénye már nem ér el. Pedig szinte minden ráktípusra van már hatékony kezelés, ha azt korai stádiumban fedezik fel. Ahhoz azonban hosszú évtizedek és rengeteg anyagi erőforrás kellene, hogy újabb ráktípusokra dolgozzanak ki olyan eljárásokat, amikkel a lehető legjobb aránnyal szűrhetik ki a valós eseteket, úgy, hogy mindez költséghatékony is legyen.
Kínos gondok végbéltájékon: mennyit tudunk róluk?
Hotel Caramell Premium Resort****superior nyereményjáték
Mivel sem tömegesen elérhető szűrővizsgálat nincs a rákbetegségek többségére, és a betegek sem "választhatják meg", hogy milyen rákot kapjanak, így a szerzők szerint át kellene térni az egyes ráktípusok szűréséről az egyének minden ráktípusra való szűrésére. Ezzel akár drámai módon lehetne javítani a rák általános felismerését és áttérhetnénk a rák kimutatási arányának (cancer detection rate, CDR) követésére a populációban.
Mi az a CDR?
A CDR reprezentálja a kimutatott rákesetek összesített számát a megfigyelt populációban várható rákos megbetegedések összes számából. Ez egy szűrővizsgálati program populációs hozamát méri. Például az Egyesült Államokban idén körülbelül 1,2 millió daganatos eset fordul elő felnőtteknél az 50-79 éves korosztályban; a mammográfia várhatóan 114 000 ilyen esetet fog kimutatni, ez körülbelül 9,5 százalékos CDR. Még akkor is, ha mind az öt "egyrákos" szűrővizsgálatot kombinálnánk, a CDR még mindig csak megközelítőleg 16 százalék lenne. Bár nem elhanyagolható ez a teljesítmény, önmagában azonban nincs szignifikáns hatása a halálozási görbére, és nem kezeli a rák okozta népegészségügyi válságot.
Az MCED-k forradalma
A genomikai forradalom azonban lehetőséget nyújt e fejezet átírására, amelynek vége így boldogabb lehet - véli a szerzőpáros, rámutatva, már számos olyan, angol nevén multi-cancer early detection/MCED tesztet fejlesztettek az elmúlt időszakban, amik a kereskedelmi forgalomba kerülés küszöbén állnak. Ezek az MCED-ek kifinomult, a többi között genomikai technológiákat alkalmaznak a korai rákos megbetegedések nyomának megtalálásához olyan könnyen hozzáférhető testanyagokban, mint a vér, a vizelet, a nyál vagy a széklet. Számos új teszt képes felismerni olyan különféle rákokat, amelyek közül sok potenciálisan halálos, ám nincs rá ajánlott szűrővizsgálat. Véleményük szerint, ezeket a vizsgálatokat a meglévő rákszűrésekkel összhangban kellene használni, olyan megelőző ellátások vagy rutinszerű vérvizsgálatok során, amelyeket a példaként hozott 50-79 éves amerikaiak körülbelül 70 százaléka legalább évente elvégeztet. Ha mindenki éves vérvizsgálatot végezne a jelenlegi szűrővizsgálatok mellett, az 50 százalékot tudna kimutatni minden rák esetében - beleértve a leghalálosabbakat is, például a hasnyálmirigy -, a gyomor- és a tüdőrák esetében, amelyek ötéves túlélési aránya kevesebb mint 50 százalék.
Követni kellene, mint a koronavírus-statisztikákat
Ha tehát sikerülne növelni a rák kimutatási arányát, és ezt párosítani alacsonyabb hamis pozitív arányokkal, az komoly népegészségügyi hasznot jelentene a társadalom egészére nézve. Még akkor is - jegyzik meg a szerzők -, ha az MCED-k is "kihagyhatnak" egyes rákos megbetegedéseket. De még néhány plusz észlelés is jobb, mint a semmi - szögezik le, hangsúlyozva, ha sikerülne elérni egy 50 százalékos CDR-t, az a rendelkezésre álló gyógyító kezelésekkel együtt már valóban jelentős javulást képes hozni a halálozási arányokban.
Ahogy nyomon követjük a koronavírus-fertőzési arányokat, a pozitív eseteket és a halálozást is, úgy kellene a jövőben a CDR-t is nyomon követnünk, mint a rák korai felismerésében elért előrehaladásunkat - véli a szerzőpáros, akik szerint, ha bevezetnék az MCED-k széles körű használatát, az nemcsak drámaian javítaná a rák kimutatási arányát, de végre részben megtérülnének az emberigenom-projektekbe fektetett hatalmas beruházások is.
Legjobban: