A kórokozók (elsősorban staphylococcus, második helyen a streptococussok) a bőrfelszínen megtalálhatók, ha nem is túlságosan magas csíraszámban. Kisebb-nagyobb sérülések esetén (rovarcsípés, vakarás, horzsolás, más sebzés) a baktériumok szaporodásnak indulnak, bőrgennyesedésre jellemző klinikai eltérést okoznak.
Melyek a legtöbbször előforduló bőrbetegségek?
A leggyakrabbak a felületes eltérések, pl. az ótvar. A bőrön sárga pörkkel borított kerek, nedvedző terület látható; általában több jelenség csoportosan. Ezt a formát egy nagyon elterjedt kórokozó, a Staphylococcus aureus okozza. A barna, sötétvörös pörkkel borított, kissé mélyebb fekélyek okozója a Streptococcus haemolytikus. Az esetek mintegy 20 százalékából mutatható ki ez a veszélyes kórokozó, amely skarlátot, hámló, krónikus bőrkiütést, második betegségként ízületi, szív- és vesebetegségeket idézhet elő.
A pörköket feltétlenül el kell távolítani, és utána fertőtlenítő, ecsetelő vagy antibiotikum tartalmú kenőcsöt kell használni. Kiterjedt, súlyos folyamat esetén szájon át is kell antibiotikumot adni a gyors gyógyulás és a következmények megelőzése miatt.
A szőrtüszőgyulladás sem ritka. A szőrtüsző körül alakul ki a gombostűfejnyi vagy annál nagyobb gennytartalmú hólyag azokon a helyeken, ahol dörzsölésnek, sérülésnek van kitéve a szőrrel borított terület: pl. férfiak combja, lábszára. A szűk nadrág viselése, nem megfelelő higiéné hajlamosító tényező lehet.
A szőrtüsző körüli nagyobb méretű gyulladást furunkulusnak nevezzük. Fájdalmas, vörös göbről van szó, amelynek közepén „gennycsap” látható szőrszállal vagy anélkül. Mindkét esetben fertőtlenítő ecsetelő és kenőcs szükséges. Szőrtüszőgyulladás esetén elegendő a külső kezelés, furunkulus esetében csaknem mindig sor kerül belső kezelésre is. A külső kezelés kiegészítése a párakötés, ez elősegíti a beolvadást. A beolvadással kiürülhet a gennyet ürítő csomó, és így elkerülhető a sebészeti megnyitás. Előfordul, hogy több furunkulus karbunkulussá olvad össze. Ebben az esetben sebészi beavatkozásra van szükség.
Visszatérő furunkulus ritkán jele a cukorbajnak. Inkább azt jelenti, hogy az érintett egyén vagy környezete a kórokozót (staphylococcus) orrában, torkában – gyakran tünetek nélkül – hordozza. Ilyen esetekben a kitenyésztett kórokozó antibiotikum-érzékenységét meghatározzák, és ennek megfelelő kezelést kap a beteg. Emellett fontos a megfelelő higiénés szabályok betartása, valamint fertőtlenítő kenőcsök rendszeres és tartós alkalmazása.
A heveny körömágygyulladást szintén staphylocossusok okozzák. A körömágy hámjának sérülése (pl. felázás miatt) elősegíti a kórokozók behatolását. Nedves, vizes munka a kéz több ujján egyszerre okozhat fájdalmas, vörös duzzanatot. Párakötés, ecsetelés, kenőcsök stb. ritkán bizonyulnak elegendőnek. Gyakran a belsőleg alkalmazott antibiotikumhoz kell folyamodni. Gyakran a betegség elhúzódóvá, idültté válik. Hajlamosító tényezők és egyéni adottságok magyarázhatják, hogy egyes betegek életük folyamán többször szenvednek idült körömágygyulladásban, és egy-egy fellángolás hónapokig, sőt évekig eltarthat. A külső és belső kezelésen kívül megelőző szabályok is fontosak. Lényeges a felázás elkerülése a megfelelő kíméletes manikűrözéssel kiegészítve.
A szájzug két oldalán a berepedést, pörkképződést, az ún. „kipállást” a baktériumok mellett gombák is okozzák. Fogsorvadási hibák állhatnak a háttérben. Kenőcsök, ecsetelők használata elengedhetetlen, és jó, ha felkeressük fogorvosunkat is.
IX. évf. / 5. szám
