Közel sem ártatlan jelenség, ha már felkelés után szűnni nem akaró köhögéssel kezdődik a nap, mint ahogy az sem, hogy akár már 40-45 évesen is nehezünkre esik gyalogolni a liftezés helyett, mert félünk, hogy nem bírjuk szuflával. A tüdő csökkent kapacitása és a krákogás mögött ugyanis egy komoly betegség, a COPD (krónikus obstruktív tüdőbetegség) húzódhat meg, amely elsősorban a dohányosoknál, a passzív dohányosoknál és a városlakóknál gyakori.
Bár a fent leírtak még csak a korai, finom tünetek, de ezeket „elcsípve” lassítani lehet az amúgy fokozatos állapotromlással és végül akár tüdőtágulattal járó légúti betegséget.
Finom jelzések
A krónikus obstruktív tüdőbetegség olyan kórállapot, amelyet fokozatosan súlyosbodó, ám nem teljesen visszafordíthatatlan légúti áramláskorlátozottság jellemez. A COPD legfőbb kiváltó oka a dohányzás, de a genetikai örökség mellett rizikótényező a környezetszennyezés és a munkahelyi légúti ártalom is, amelyek hatására a tüdő abnormális gyulladásos reakciója következik be a károsító részecskék és gázok tartós, rendszeres belégzése miatt.
A COPD alattomos, lappangó betegség, hiszen finomabb tünetei még nem okoznak gondot az érintetteknél, a figyelmeztető jeleket azonban komolyan kell venni. Ilyen a gyakori köhögés, a köpetürítés, illetve a terhelésre (por, virágpor, hideg levegő, stressz, fizikai munka, aktivitás) fellépő nehézlégzés is, amit időről időre hajlamosak vagyunk betudni rossz állóképességünknek, a fertőzéseknek vagy akár az életkorunknak. Ismerjük fel időben!
Minél korábban diagnosztizálják a COPD-t, annál nagyobb az esély, hogy sikerül megelőzni a súlyosabb tüneteket, amikor a beteg már nyugalmi állapotban sem jut elég levegőhöz.
Ha dohányzol, esetleg lakóhelyed/munkahelyed miatt a fokozottan veszélyeztetettek közé tartozol, évenként keress fel tüdőgyógyászt, és ne várj addig, míg a tünetek már az életminőségedet is befolyásolják! A tüdőszűrés nem elég, kérd a spirometriás vizsgálatot.
A spirometria egy olyan légzésfunkciós vizsgálat, amelyből a szakember következtetni tud a légzésben részt vevő tüdőrészek térfogatára, a légutak tágasságára, szűkületére. A teljesen fájdalommentes vizsgálatot légúti betegségek diagnosztikájában használják. A betegség klinikai jelei csak súlyos kórformában nyilvánvalóak, korai felismerése csak az évenkénti spirometriás vizsgálatok segítségével lehetséges. Mivel a tüdőnek rendkívül nagy a tartalékos kapacitása, a COPD kezdeti szakaszaiban nem is jelentkezik fulladás, de a légzőfelület csökkenéséről árulkodhat a fenti vizsgálat.
