Nyelésröntgen: tudjon meg mindent a vizsgálat előtt!

Mikor lehet rá szükség?

"Ez egy gyakran használt diagnosztikai módszer, ami a nyelőcső szűkülete esetén jön szóba. Nem arra hivatott, hogy kiderítsük, milyen a nyelőcső nyálkahártyája, belső felszíne, hanem arra, hogy kiderüljön, ha van ott valamilyen mozgászavar, kiboltosulás vagy szűkület, mely akár külső okból kifolyólag, akár daganat, krónikus gyulladás következtében alakult ki" - írja le a vizsgálat lényegét dr. Harasta Edit gasztroenterológus.

Így zajlik

A vizsgálat előtt a mindennaposan szedett gyógyszerek bevehetők. A kontrasztanyagos röntgen nyelés vizsgálat előtt a ruházat eltávolításán kívül a betegnek a nyakláncát le kell venni (legjobb, ha otthon hagyja). A nyelés vizsgálat során "álló helyzetben" sűrű vagy hígabb kontrasztanyagot kortyoltatnak a pácienssel és a nyelés folyamatát, a nyelőcső redőzetét, a lenyelt kontrasztanyag haladását nézik az átvilágító rtg berendezés monitorán, mely a mellkas röntgen vizsgálathoz nagyon hasonló készülék.

A vízben feloldott, ízesített kontrasztanyagra (bárium) azért van szükség, hogy a képalkotó eljárás során kirajzolódjék a nyelőcső lefutása, redőzete.

"Vizsgálat közben a képernyőn a radiológus azt figyeli, hogy a folyadék hogyan halad lefelé a nyelőcsövön, egészen a gyomráig" - magyarázza a szakember. Fontos tudni, hogy alkalmanként több felvétel készül, a vizsgálat így kissé időigényes, a pácienst a testhelyzet változtatásra is kérhetik.

A lelet

Mivel a nyelésröntgen egy funkcionális vizsgálat, és nem egy statikus képet ad, így több információval szolgál a szakorvosnak. Mit mutatnak a felvételek? Ha a röntgensugár akadálytalanul halad át a nyelőcsövön, az nem ad röntgenárnyékot a felvételeken., csak a kontrasztanyag válik láthatóvá. Amennyiben valahol szűkület, tágulat, telődési többlet van, az kirajzolódik a leleten. A leletből kiderül továbbá, hogy akadálytalanul ürül-e a folyadék a gyomor felé.

Veszélyek

A röntgenvizsgálatok során a képalkotás ionizáló sugárzás felhasználásával történik, mely káros hatással lehet az élő szervezetre. Megfelelő indikáció esetén azonban a vizsgálattal várható információ hasznosabb a beteg egészsége szempontjából, mint a sugárterhelés kockázata. A nyelésröntgennek kisebb a sugárterhelése, mint a CT-nek, azaz alacsony sugárdózis éri a szervezetet egy-egy vizsgálat alkalmával.

Az egyes kontrasztanyagos röntgenvizsgálatoknál szükségessé váló vénás kontrasztanyag beadás minimális mellékhatást okozhat (pl. enyhe hőhullám, melegségérzés stb). Nagyon ritkán felléphet allergiás reakció, mely az eseteknek 0,01-0,5%-ban fordul elő. Idegentest lenyelés, illetve jelenléte, vagy perforáció (átlyukadás) gyanúja esetén vízoldékony kontrasztanyaggal vizsgálnak, mivel bárium tartalmú kontrasztanyag kijutása az emésztőcsatornából súlyos gyulladáshoz vezethet. A kontrasztanyag némelyeknél hasfájást, hasmenést válthat ki.