Kezdjük az alapoknál. Mit nevezünk immunológiai betegségnek?
Az immunrendszer feladata, hogy megvédjen bennünket a környezeti hatásoktól, a baktériumoktól, a vírusoktól, a gombáktól, a férgektől és a parazitáktól. Akkor beszélünk autoimmun betegségről, amikor a szervezet a saját sejtjeit, szerveit is ellenségként érzékeli, és megtámadja azokat. Ezt a folyamatot kell nekünk blokkolnunk.
Ezt mivel tudják elérni?
Most azt fogja hinni, hogy túlzok, de nálunk a siket hallani, a vak látni, a béna pedig járni fog. Mondok is mindegyikre példát. Még rezidens koromban egy nap olyan beteg érkezett hozzánk, aki nem válaszolt semmire. Én ugye a nagy hangommal, odafordulva, artikulálva próbáltam kérdezgetni, hiába. Akkor a professzorom kérdezte tőlem: nem hallottál még a Cogan-szindrómáról? Őszintén bevallottam, hogy még soha, de akkor egy életre megtanultam. Nekik ugyanis egy hat alkalmas infúziós kezeléssel képesek vagyunk visszaadni a hallásukat. Akinek immunológiai eredetű vaksága van, hasonló módszerrel látóvá tudjuk tenni, az idegi eredetű autoimmun betegség miatt hirtelen mozgásképtelenné válókat pedig gyakran plazmaferezissel állítjuk lábra. Ilyenkor a vérplazmát eltávolítjuk a vérből, majd a sejtes elemeket az egészséges véradótól származó plazmával együtt juttatjuk vissza a szervezetbe. Lényegében eltávolítjuk az autoimmun folyamat káros elemeit tartalmazó beteg plazmát és egészségesre cseréljük.
A gyógyítás mint lehetőség mikor merült fel az életében?
Erre de szívesen emlékszem vissza! A mai napig látom magam előtt: édesanyám gyermekorvos, édesapám háziorvos volt, mindkét praxis gyakorlatilag az otthonunkban, a családi házunk udvarán működött, így nap mint nap rengeteg beteggel találkoztam. Sőt, olyan nyolcéves lehettem, amikor a munkába is elkezdtem bekapcsolódni, segítettem, amiben tudtam. Nekem ez volt a természetes közegem, ezért már a kezdetektől én is gyerekorvos akartam lenni.
Végül mégsem az lett. Miért?
Munkamániás lehetsz? Ez a teszt segít eldönteni
Az egyetem elején még élt bennem az elhatározás, de aztán harmadévesen TDK-sként bekerültem a debreceni 3-as számú Belklinikára. A nagy múltú Szegedi professzor által indított intézmény már akkor az immunológia bölcsője volt. Egyszerűen ott ragadtam, már huszonegy éve dolgozom a klinikán. Hihetetlenül izgalmas terület, rengeteget tudunk segíteni a betegeken.
Nem csak immunológus, hanem reumatológus is. Ezt miért választotta?
A betegeink jó része nemcsak gyulladásos, hanem kopásos-meszesedéses, úgynevezett degeneratív mozgásszervi problémákkal is küzd. Ha kell nekik bármilyen segédeszköz, azt csak reumatológusként írhatom fel.
Vagyis azért szerezte meg a szakvizsgát, hogy járókeretet írhasson fel a betegeinek?
Igen, és sok más segédeszközt, illetve csontritkulás kezelésére alkalmas készítményeket. Plusz három év volt, így viszont sokkal könnyebb a betegeinknek, nem kell még egy helyre elmenniük a segítségért, receptért.
Emellett belgyógyász és allergológus is. Ezekre miért volt szükség?
Hozzánk olyanok jönnek, akiknek szisztémás autoimmun betegségük van, ez pedig több belső szervben is kárt tehet. Érintett lehet a tüdő, a szív, a vese, de jelen lehet számos immunológiai eltérés is, ezeket mind figyelembe kell venni, mielőtt kiválasztjuk a megfelelő terápiát. Nem is beszélve arról, hogy igyekszünk holisztikus szemlélettel hozzáállni a betegekhez.
Vagyis a lelkükkel is foglalkoznak? Ez hogy fér bele az időbe egy állami ellátóhelyen?
Mi mindenképp találunk rá időt, főleg ha először jön hozzánk a beteg. Olyankor kiderítjük, mi okozza neki a legnagyobb gondot, és ebben benne vannak a lelki nehézségek is. Ez már csak azért is fontos, mert az autoimmun betegek rendszerint lelki problémákkal is küzdenek, ráadásul a stressz-szintjük is magas. Természetesen elvégeztetjük a szükséges labor- és képalkotó vizsgálatokat, mielőtt felállítjuk a korrekt diagnózist, majd a páciens bevonásával, saját szempontjai mérlegelésével közösen az egyénre szabott terápiás tervet. Meggyógyítani egyelőre nem tudjuk őket, de hatékony kezelést kapnak egy életen át. Ez pedig megfelelő életminőséget, jó szociális készségeket biztosít nekik, és a munka világába is képesek így visszailleszkedni.
Tehát főként visszajáró betegei vannak.
Imádom őket, főleg az időseket! Van olyan köztük, akivel huszonegy éve foglalkozom. El tudjuk érni náluk: senki nem tudja megmondani róluk, hogy betegek és ők sem érzik magukat annak. Néhány évtizeddel ezelőtt még a diagnózistól számított akár öt-hat éven belül meghaltak ezek a betegek. Mostanra eljutottunk odáig, hogy az immunológiai betegségek nagy része az élethosszat nem, maximum az életminőséget befolyásolja. Viszont ha visszajár gondozásra, akkor az is jó lesz.
A
közelmúltban vehette át a Szent-Györgyi Albert díjat. Számított rá?
Szóltak, hogy valaki jelölt a díjra, de hogy ki, azt a mai napig nem tudom. Mindenesetre sok beteg szeret hozzám járni, mert én tényleg elmegyek értük a falig. Ehhez persze az is kell, hogy őszinték legyenek, de ezzel nincs gond: nálam a lelki terheiket is le szokták tenni, ismerem a családjukat, a körülményeiket, a nehézségeiket. Hiába, édesanyám és édesapám háziorvos lelkét örököltem.
Kiből lesz jó orvos?
A természettudományos ismeretek iránti elkötelezettségen felül nyilván szorgalmasnak kell lenni, mert az egyetemen és a szakosodás folyamán irgalmatlan sokat kell biflázni. A legfontosabb azonban az empátia. Ha ez hiányzik az emberből, válasszon más szakmát... És persze tudjon jól kommunikálni, a beteggel ugyanis bizalmi kapcsolatot kell kiépíteni a gyógyításhoz.
Ebbe az ítélkezés nyilván nem, csak a jó tanács fér bele...
Nézzen rám! Én azt szoktam mondani a betegeimnek: ha rá tetszett jönni, hogyan kell lefogyni, tessék nekem is szólni!
És mi a helyzet a káros szenvedélyekkel?
Úgy két héttel ezelőtt egy fiatalember keresett fel minket, akinek diverz, tehát egymástól teljesen függetlennek látszó panaszai voltak. Megjárt már több rendelőt is, de nem tudták kideríteni, mi állhat a háttérben. Nekem valamiért mégis megnyílt, és megosztotta velem, hogy rendszeresen nyúl könnyűdrogokhoz. Összekötöttem a megfelelő addiktológussal, és most haladunk a gyógyulás útján. Egy orvos nem ítélkezhet, mert így fontos információk sikkadhatnak el, ami akár a beteg életébe kerülhet.
Fontos, hogy a betegek megértsék, ami velük történik?
Mindenképp! Mi a klinikán szoktunk is orvosi előadásokat tartani nekik konyhanyelven, hogy ők is megértsék, mi a betegségük lényege, vagy hogyan is épül fel a kezelés. Erre valók egyébként a jól szervezett betegklubok is.
Milyen kutatásban vesz most részt?
A Sjögren-szindróma kutatását végezzük klinikai oldalról, úgy nyolcszáz beteg bevonásával. Ez egyike a sok szisztémás autoimmun megbetegedéseknek, mely gyakorlatilag valamennyi belső szervet érintheti, ám sajnos egyelőre – a többi autoimmun betegséghez hasonlóan – maradéktalanul nem gyógyítható.
Milyen kilátásaik vannak az érintetteknek és a többi immunológiai betegséggel küzdőnek? Lesz-e végleges megoldás az autoimmun betegek számára?
Egyelőre az őssejt-transzplantáció az egyetlen lehetőség, de annak súlyos, potenciálisan életet veszélyeztető kockázatai vannak, ezért csak rendkívül ritka esetben alkalmazzák, nem képezi a napi gyakorlat részét. A megoldást jelen kilátásaink szerint a biológiai terápiák fogják jelenteni. Minden egyes sejttípusnak a befolyásolására vannak már törekvések, egyre többféle és egyre célzottabb gyógyszereink vannak. Az elmúlt két évtized alatt már most többszörösére nőtt a lehetőségek száma.
Ez is érdekelhet
Legjobban: