A problémát a vérkeringésbe jutó kórokozók vagy az általuk kibocsátott mérgező anyagok idézik elő. A szepszis lényegében a szervezet nem megfelelő válaszreakcióját jelenti ezekben a helyzetekben, amely akár végzetes kimenetelűvé is válhat. Olyannyira, hogy a szepszist a leggyakoribb halálokok között tartják számon a világon, mi több, az intenzív osztályokon vezető tényezőnek számít e téren. A súlyos szepszis halálozási aránya még megfelelő kezelés mellett is 30-50 százalék közötti.
Kórokozók miatti túlkapás
A vérmérgezést többnyire baktériumok idézik elő, mindazonáltal vírusok, gombák és egyéb mikrobák egyaránt okozhatnak bajt. A fertőzés leggyakoribb forrásai közé a húgyúti és a légzőszervi fertőzések, a hasi gócokból kiinduló folyamatok, továbbá az erekbe helyezett orvosi eszközök tartoznak.
A folyamat első állomását jelenti, amint a kórokozók vagy az általuk előállított toxinok a fertőző gócból bejutnak a vérkeringésbe, előidézve ezáltal a szervezet védekező reakcióját. Az immunválasz először lokális szinten zajlik, a folyamat előrehaladtával azonban az egész szervezetre kiterjedhet. Ez már a test saját sejtjeire nézve is káros, aminek hátterében a komplex mechanizmusok következményeként létrejövő oxigénhiány áll. A vérkeringés felborulása zavart okozhat egyes szervek működésében, idővel pedig többszervi elégtelenség alakulhat ki. A súlyos szepszis minden esetben intenzív kórházi ellátást igényel.
Sokkos állapot
Az állapot következtében beindul a szervezet kompenzációs folyamata, amely szeptikus sokkba torkollhat. A sokk keringési elégtelenséget jelent, amely a létfontosságú szervek oxigénhiányos állapotához és az anyagcsere-folyamatok súlyos károsodásához vezet. A nemkívánatos folyamat eleinte visszafordítható, hosszabb idő elteltével viszont már visszafordíthatatlan károsodás alakul ki.
A kompenzációs folyamat, az úgynevezett centralizáció lényege, hogy a szervezet a vért a létfontosságú szervekhez, így a szívhez, az agyhoz és a mellékvesékhez irányítja. Emiatt először a vesék, a tüdő, a gyomor-bélrendszer, a máj és a lép károsodik, később pedig már az agy és a szív is. Idővel a sejtszintű anyagcsere-folyamatok is leállnak, a sejtek pedig elpusztulnak. Ez már a sokk végstádiuma.
A szeptikus sokk korai fázisában a vérnyomás vagy normális, vagy enyhén csökkent, a pulzus pedig megemelkedett. Gyakori a láz. Késői fázisban a vérnyomás már alacsony , a pulzus pedig szaporává válik. A beteg erősen verejtékezik, bőre sápadt és hideg, míg vizelet-elválasztása fokozatosan leáll.
