A vérmérgezéssel, avagy szepszissel összefüggő súlyos, egész testre kiterjedő gyulladás kiváltója általában valamilyen baktérium, vírus, gomba vagy parazita, és általában egy központi helyről indul ki a betegség. Vagyis az „elsődleges” kórokozó megtámadhatja az agyat, a tüdőt, a húgyutakat, a bőrt vagy éppen a hasi szerveket is.
A diabétesz , illetve a súlyos égési vagy egyéb sérülés. A sebeken keresztül ugyanis könnyebben a szervezetbe kerülhetnek a kórokozók. Szerencsére, a legtöbb fertőzés nem vezet olyan súlyos gyulladáshoz, hogy szepszis alakuljon ki. A szepszis önmagában nem fertőző, egyik ember nem adhatja azt át a másiknak.
A szepszis tünetei szoros összefüggésben állnak a korábbi betegséggel, vagyis mielőtt valakinél kialakul a szepszis, már valamilyen súlyos fertőzéssel küzd a szervezete. A szepszis tünetei közé tartozik a láz, az általános gyengeség, a rosszullét, a szapora légzés és szívverés. Minél előrehaladottabb az egész testre kiterjedő gyulladás , annál súlyosabbak a tünetek, például csökken a vizelet mennyisége, megemelkedik a vércukorszint, a beteg egyre nehezebben vesz levegőt, csökken a vérnyomás, és véralvadási zavarok léphetnek fel. Elfordulhat hányinger, hányás, hasmenés is. A gondolkodás zavarossá válik.
Az alacsony vérnyomás úgynevezett szeptikus sokkhoz vezethet. A szeptikus sokk hatására a belső szervek vérellátása romlik vagy teljesen le is áll, emiatt megindul a szövetelhalás. és a szervek akár visszafordíthatatlan károsodást is szenvedhetnek. A szepszis legsúlyosabb szövődménye a halál, évente mintegy 18 millió ember veszti életét a szepszis következményeként világszerte.
A szepszis nagy mennyiségű, erős antibiotikummal, illetve egyéb gyógyszerekkel kezelhető, ehhez azonban az kell, hogy a betegséget minél korábban diagnosztizálják. Ha valakinél szepszis gyanúja merül fel, vérvizsgálatot, CT- vagy egyéb képalkotó vizsgálatot is elrendelhetnek, hogy megállapítsák, van-e gyulladás a szervezetben, illetve milyen súlyos az. A szepszis nagyjából a kórházban fekvők 1-2 százalékánál jelentkezik, a becslések szerint a súlyos szepszissel küzdők mintegy negyede, a szeptikus sokkot átélőknek pedig akár 70 százaléka életét veszítheti. A megfelelően kezelt esetekben azonban nagyon ritka a hosszú távú, visszafordíthatatlan károsodás. A szepszisre vonatkozó adatok, felmérések ugyanakkor félrevezetőek lehetnek, mert sokszor más betegség szövődményeként jelenik meg, és ritkán jelzik ezt külön.
A szepszis megelőzésénél rendkívül fontos az elkerülhető fertőző betegségek elleni küzdelem: ha tehetjük, oltassuk be magunkat influenza vagy tüdőgyulladás ellen. A sebeket, vágásokat, horzsolásokat alaposan tisztítsuk meg és kötözzük be. Rendszeresen mossunk kezet! Ha valakinél már kialakult valamilyen fertőző betegség, akkor ügyeljünk a figyelmeztető jelekre (különösen a kisbabáknál, kisgyerekeknél, mert náluk meglehetősen gyorsan felléphet a szepszis), így a lázra, a hidegrázásra, a szapora szívverésre és légzésre, a bőrön jelentkező kiütésekre, a zavarodottságra. Ha szepszisre gyanakszunk, azonnal forduljunk orvoshoz!
