Ha a végbélnyílás körül, illetve a záróizom felett található vénás hálózat valamilyen okból meggyengül, megnyúlik, kóros állapotba kerül, aranyérbetegség alakul ki. Ez az állapot enyhébb stádiumban még jól gyógyítható, azonban ehhez be kell tartani bizonyos életmódbeli szokásokat: ilyen a rendszeres, aranyérbetegek számára ajánlott napi mozgás, a fokozott higiénia, valamint a már kialakult kóros elváltozások megfelelő ápolása. Mivel az aranyér kialakulását és az állapot romlását nagyban elősegítheti a nehezen ürülő, száraz béltartalom, ezért a megfelelő táplálkozás szintén kulcsfontosságú. Törekedni kell a változatos, rostokban gazdag, könnyen emészthető ételek fogyasztására, a többször kevesebbet elvet alkalmazva, a falatokat pedig alaposan megrágva.
Rostokban dús reggelik
A tejtermékek közül a savanyított változatok javasoltak, ilyen például a joghurt és a kefir, amelyekben a tejsav és szénsav segítheti az emésztést. Ha reggelente elkeverünk valamelyikben 2-3 evőkanál zab- vagy búzakorpát, máris hatékonyan indítjuk a napot. Szintén javasolt reggeli lehet a müzli és a zabpehely is, amelyek – a korpákhoz hasonlóan – kiváló rostforrásnak számítanak. Ha pedig egyéb szénhidrátforrásokban gondolkodunk, válasszunk teljes kiőrlésű gabonákat, amelyek cinktartalma hozzájárulhat az aranyér gyógyulásához is. A különböző olajos magvak – például len-, tök-, szezám-, napraforgómag, mogyoró, dió – szintén hozzájárulhatnak a megfelelő székletürítéshez.
Nyers és feldolgozott zöldségek, gyümölcsök
Az aranyeres étrendben a nyers zöldségek és gyümölcsök kiemelten fontos szerepet kell, hogy kapjanak. Évszaktól függően az olyan magas rosttartalmú gyümölcsfélék, mint az avokádó, a datolyaszilva , a málna, a papaya, a ribizli, a füge és a körte szilárdan, rostos gyümölcsléként vagy lekvár formájában is fogyaszthatóak. A zöldségek és a hüvelyesek közül jó választás lehet a lencse, a csicseriborsó, az édesburgonya, a csicsóka, a cékla, a brokkoli, a karfiol, a retek, a zöldpaprika, a répa és a káposztafélék, nyersen, savanyítva, sütve-főzve vagy párolva. A citrusfélék magas C-vitamin-tartalmuknál fogva erősítik a vénák falát, ráadásul gyulladáscsökkentő hatásuk is jelentős.
Kerülendő ételek
Érdemes kerülni a székletfogó hatású ételek nagy mennyiségben való fogyasztását. Ilyen például a banán, az alma, a csokoládé, a rizs és a burgonya. Mértékletesen bánjunk a húsokkal és a zsíros, fűszeres, hagymás, sós ételekkel is, mivel ezek irritálják a bélfalat és a visszerek duzzanatát okozhatják. Ajánlott mértékletességet tartani az üdítőitalok, a kávé és az alkohol fogyasztásával is, mivel ezek extrém módon ingerlik a bél- és a gyomornyálkahártyát. Bár a savanyított tejtermékek jót tesznek aranyér esetén, ezzel szemben a natúr – vagy ízesített – tej ártalmas lehet. Különösen akkor, ha erőteljesen cukros, vagy bővelkedik különböző mesterséges adalékanyagokban (mint például egyes jégkrémek, pudingok és tejitalok). Érdemes megemlíteni a finomított szénhidrátokat is, amelyek kifejezetten fokozhatják az aranyér állapotának romlását, akárcsak a hidrogénezett növényi zsiradékok, amelyek nagyban hozzájárulhatnak a gyulladások fenntartásához.
Csökkentsük a kockázatot!
Az érfalak erősítését támogathatjuk célirányosan is, például vény nélkül kapható, növényi eredetű bioflavonoidok családjába tartozó, diozmin tartalmú gyógyszerekkel, amelyek rugalmassá teszik a vénákat, megkönnyítik a vér áramlását, valamint csökkentik a gyulladást. Az olyan gyógynövények, mint a kamilla, a varázsmogyoró-levél, illetve a körömvirág biztonságosan, kényelmesen és praktikusan alkalmazhatóak kivonatok, kenőcsök vagy kúpok formájában.
A szukralfát tartalmú készítményeket szintén érdemes előnyben részesíteni, mivel ezek a felülethez tapadva képesek mechanikai védelmet nyújtani az irritált bőr és nyálkahártya számára. A fájdalmas szövődmények elkerülése érdekében pedig alkalmazhatunk olyan speciális végbélkúpokat, illetve kenőcsöket is, amelyek elölt E-coli baktérium kultúra szuszpenziótartalmukkal képesek olyan immunválaszt kiváltani a szervezetből, amelyek fokozzák a sebgyógyulást, valamint a szövetek természetes védekezőképességét.
