A varádics, vagyis a Tanacetum vulgare virágos növény, mely Európa és Ázsia szárazföldi területein honos. A középkortól kezdve használták több betegségre is a láztól kezdve a reumáig, bár gyógyító erejében mindig sokan kételkedtek. "Kutatásunk a varádics vírusellenes hatóanyagaira összpontosított, illetve arra, hogy mennyire hatékony a herpesz kezelésében" - mondta el a fő szerző, Francisco Parra professzor az Oviedói Egyetemről. "Jelenleg nem áll rendelkezésre hatékony szer a HSV-1 és a HSV-2 ellen, melyek a betegséget okozzák, és hosszú távú fertőzést idéznek elő."
Parra professzor csapata, mely az új antivirális összetevők vizsgálatára specializálódott, a Greenwichi Egyetemről Dr. Solomon Habtemariam csoportjával karöltve térképezte fel a varádics hatóanyagait. A mechanisztikus alapú, herpeszvírus elleni aktivitást vizsgáló tanulmányukból kiderül, hogy a növény mely részei tartalmazzák a hatóanyagot. "Munkánk során kimutattuk, hogy az eredeti elképzeléstől eltérően nem a partenolid a varádics fő HSV-1 elleni hatóanyaga. Felfedeztük, hogy ebben a növényben van 3,5-DCQA és axillarin, melyek a herpeszellenes hatást kiváltják - mondta Parra. - Ez arra utal, hogy többféle anyag is felel a varádics herpeszellenes hatásáért."
A kutatócsoportok egy bevált anti-HSV tanulmánymodellt használtak mind a feldolgozatlan növény, mind annak tisztított összetevőinek vizsgálatához az antivirális aktivitás megfigyelésére. "Habár még tisztázni kell a varádicskivonat pontos molekuláris összetételét, a tanulmányból látszik, hogy ez a gyógynövény segít a HSV által okozott bőrtüneteken. A rendszerezett gyógyszerészeti és fitokémiai munkák, mint ez is, sarokkövei lehetnek az európai gyógynövényhasználat modernizációjának" - tette hozzá Parra.
