A kutyák húgykövességének okai
A kövek összetételük alapján rendkívül sokfélék lehetnek. A legelterjedtebbek az úgynevezett struvitkövek, de előfordulhatnak urát-, cisztin- és szilikátkövek is. A kiváltó ok a kő típusától is nagymértékben függ. A húgykövesség kialakulásának leggyakoribb okai:
- genetikai eredetű anyagforgalmi zavarok
- húgyúti fertőzések, gyulladások
- káros mellékhatások, amelyek a vizelet pangásához vezetnek
- daganatos megbetegedések
- helytelen étrend és/vagy kiegészítők adása az állatnak, amelyek a vizelet sűrűségét növelik
- sebészeti beavatkozás következtében a húgycső szűkülete vagy hegesedése
A kutyák húgykövességének tünetei
Egyes beteg kutyák nem mutatnak tüneteket, különösen a korai szakaszban. A vesekövesség viszonylag ritkán fordul elő, és elsősorban szukáknál figyelhető meg. Sokáig nem okoz tüneteket: gyakran már a vese szerkezetének károsodása miatt kialakuló idült veseelégtelenség tünetei mutatkoznak, mire észreveszik. A kő innen a húgycsőbe kerülhet és beékelődhet, ami igen erős hasi fájdalmakat okozhat.
A húgyhólyagkövesség jóval gyakoribb, és legtöbbször eleinte szintén nem jár tünetekkel. A kutya fájdalmas vizelése, illetve véres vizelet esetén gyanakodhatunk erre. A húgycső elzáródása általában hím állatokban fordul elő, a tünetek ekkor hirtelen alakulnak ki: nyugtalanság, fájdalmas vizelés, véres vizelet, valamint a has megnagyobbodása a megnövekedett húgyhólyag miatt. A húgyhólyagrepedést követően magas karbamidtartalmú vizelet kerül a hasüregbe, ezt követően az állat már menthetetlen, amennyiben nem kerül sor idejében orvosi beavatkozásra.
A kutyák húgykövességének diagnózisa
Az állatorvos kikérdezi a kórelőzményt és mindenre kiterjedő fizikai vizsgálatot végez a kutyán. Elvégzi továbbá a rutin laboratóriumi vizsgálatokat, beleértve a teljes vérképet, a biokémiai profilt, az elektrolit panelt és a vizeletvizsgálatot, így felméri a kutya állapotát és a betegség súlyosságát. Ezek a tesztek segítenek a differenciáldiagnózis felállításában.
A pontos kórjelzésre a hasi röntgen elvégzése után van lehetőség, melynek segítségével jól megjeleníthetők a kövek, illetve méretük is meghatározható. Szükség esetén intravénásan fecskendeznek be speciális festéket és úgynevezett kettős kontrasztos cisztográfiát végeznek, amellyel jobban láthatóvá válnak a kövek.
A röntgenvizsgálat segít megállapítani, hogy a húgycső sértetlen vagy szakadt-e, illetve sokszor jól látható a kövek kialakulása miatt kitágult vesemedence is. Az ultrahangvizsgálat egy másik módszer a húgykövek kimutatására, illetve a vesék méreteinek meghatározására. A betegség megállapítására mindig végeznek katéterezést is: a katéter a kőhöz érkezve jellegzetes koppanó érzetet ad.
A betegség előrehaladott állapotában a húgyhólyag repedése esetén vizelet kerül a hasüregbe. Gyanú esetén próbacsapolást végeznek, mellyel kimutatható a magas karbamid- és kreatinintartalmú vizelet.
A kutyák húgykövességének kezelése
A kezelés elsődleges célja a húgyutakat elzáró kövek eltávolítása. A kezelés milyenségét a kő típusa és elhelyezkedése határozza meg. Mivel sokszor már súlyos tüneteket mutató állat kerül az orvoshoz, mielőbbi beavatkozásra van szükség. A vese- és húgyhólyagköveket műtéttel távolítják el - utóbbira akkor kerülhet sor, amikor sok kő halmozódott fel, és emiatt idült gyulladás alakult ki.
A húgycső teljes elzáródása esetén indokolt lehet a húgyhólyag kiürítése: egy hosszú tűvel a hasfalon keresztül leszívják a vizeletet, amivel megelőzhető a húgyhólyag megrepedése. A beékelődött követ pedig visszajuttatják a hólyagba, amelybe helyi érzéstelenítés mellett fiziológiás konyhasót fecskendeznek.
Létezik egy úgynevezett vizeletnyomásos módszer is, amellyel a kisméretű kövek távolíthatóak el. A hátsó lábukra állított állatok húgyhólyagját masszírozzák, így próbálják a vizelési ingert beindítani. Ennek azonban sok kockázata van (vérzés, elzáródás), ezért folyamatos ultrahangvizsgálat is szükséges mellette. Ha sikertelen a beavatkozás, húgycsőmetszésre van szükség, hogy a kutya vizeletürítési képességét visszaállítsák.
A modern technológiák fejlődésének köszönhetően sebészeti beavatkozás nélkül is van lehetőség a kövek eltávolítására. A testen kívül gerjesztett lökéshullámmal a vesében vagy húgyhólyagban képződött oxalátköveket darabolják fel, amelyek ezt követően a vizelettel távoznak. Ez a beavatkozás nem minden állatnál működik, ezért az állatorvossal szükséges egyeztetni, hogy kutyánk alávethető-e ennek a kezelésnek. Olyan kutyáknak, amelyeknél viszont szükséges a műtét, intravénás folyadékokat adnak be, hogy hidratálják őket. Illetve antibiotikumokat is előírnak, ha a kutyának egyidejű húgyúti fertőzése is van.
A kutyák húgykövességének utókezelése
Mivel gyakoriak a visszaesések, a kutya állapotát folyamatosan ellenőrizni szükséges. Az utóvizsgálatok jellemzően 3-6 hónaponként zajlanak. Gyakran végeznek kőaanalízist is a megelőzés érdekében: a kő típusától függően az állatorvos különféle étrendi változtatásokat javasolhat, fontos lehet például csökkenteni a kutya fehérje-, magnézium- és foszforbevitelét. Szükség lehet hosszan tartó antibiotikumkúrára is, amely akár 5 hónapig elhúzódhat. A vizelet kémhatását gyakran aszkorbinsavval állítják be, a bőséges folyadékfelvétel pedig mindig fontos.
