Bármilyen barátságos is a kutyánk, egyáltalán nem törvényszerű, hogy a gyerekeket is szeretni fogja majd. Mi lehet az oka, hogy házi kedvencünk látványosan kerüli a gyerekeket, és hogyan akadályozhatjuk meg a veszélyes helyzeteket? Mutatjuk!
Egy kutya szemével a gyerekek ijesztőek
Ha a választott állat nem megfelelően szocializált, könnyen lehet, hogy félni fog a gyerekektől. Ha például kiskutyaként negatív tapasztalatai voltak gyerekekkel vagy még egyáltalán nem is találkozott velük, akkor a sokszor hangoskodó, izgő-mozgó gyerekek megijeszthetik a kutyát. Állhat a félelem hátterében egy traumatikus élmény is: például a gyerekek megpróbálták felvenni vagy felöltöztetni az állatot, esetleg - akár örömükben- rákiabáltak a kutyára. Éppen ezért érdemes olyan kutyust választani, akiről tudjuk, hogy megfelelően szocializált.
Kiszámíthatatlan kis emberek
Emellett egy kutya számára egy gyerek viselkedése sokszor kiszámíthatatlan, hiszen teljesen másképp reagálnak az állatok közelségére és másképp bánnak velük, mint a felnőttek. A kicsik kiabálnak, csapkodnak, ugrálnak, hemperegnek, hirtelen mozdulatokat tesznek, ölelgetnek, felmásznak - ez az állatnak túl sok lehet. Ilyenkor jobb, ha már az elején tudatosítjuk a gyerekekben, hogy az élő állat nem játék, így nem szabad a hátára ülni, szorongatni és cibálni, mert ezektől könnyen ideges lehet a kutya.
Figyelmeztető jelek
A kutya nem csak morgással vagy ugatással jelezheti, hogy nem kedveli a gyerekek társaságát. Ha nagyon odafigyelünk, felfedezhetjük az apróbb, ám árulkodó jeleket - így megakadályozhatjuk, hogy az állat "váratlanul" rátámadjon a kicsikre. Ha a kutya kikerüli a gyerekeket vagy elbújik előlük, akkor az egy elég egyértelmű jel: az állat nem vágyik a kicsik közelségére. A gyerekek viszont nehezebben tartják tiszteletben, ha az állat "egyedül szeretne lenni": ha folyton elveszik a kutya játékát vagy mindenhová követik, az könnyen veszélyes helyzetet generálhat.
Figyeljük meg, hogy gyerekek társaságában hogyan viselkedik a kutya. A fejhez lapított fülek, a gyakori szájnyalogatás, a testrázás és a halk nyüszítés mind a félelmet fejezik ki. Általában ezeket követi a morgás, az ugatás és a támadás. Így ezeket a jelzéseket a gyerek biztonsága érdekében sosem szabad figyelmen kívül hagyni. Tilos azonban rákényszeríteni a kutyára a gyerekekkel való interakciót, mert azzal csak rontunk a helyzeten!
A megelőzés a legfontosabb
Ha felismertük kutyánkon a félelem jeleit , az elsődleges megoldás az elkülönítés. Ezután pedig érdemes szakértő, kutyakiképző segítségét kérni, aki megtaníthat néhány taktikát, amivel javíthatunk a helyzeten. A legfontosabb, hogy az állat szép lassan megtanulja pozitív élményekkel összekötni a gyerektársaságot. Ezzel párhuzamosan pedig a kicsiket is tanítsuk meg arra, hogyan kell bánni a kutyával anélkül, hogy az megijedne tőlük.
Forrás: petmd.com
