A kutya több ezer éve az ember legjobb barátja, viszont még mindig nem értjük őket elég jól – a legtöbben rosszul értelmezzük a kommunikációjukat. Márpedig komoly veszélynek tehetjük ki magunkat, kutyánkat, vagy másokat és kedvenceiket, ha nem ismerjük fel, mit üzennek a testbeszédükkel. Érdemes tehát tisztában lenni néhány alapvető információval, mert szó szerint életmentő lehet!
A kutyák jobban hasonlítanak ránk, mint elsőre gondolnánk
Ahogy mi, emberek, úgy a kutyák is sokféle érzelmet meg tudnak élni. Képesek például boldogságot, elégedettséget, izgatottságot, szorongást érezni, sőt, olykor ellentmondásos érzelmekre is képesek: élveznek egy helyzetet, miközben szoronganak miatta. „Agyuk és idegrendszerük anatómiája és idegkémiai felépítése nagyon hasonló, mint a miénk” – magyarázta az outsideonline.com-nak Vanessa Spano New York-i állatorvos. Négylábú társaink ráadásul szó szerint a testükön viselik az érzelmeiket, így rengeteg jelzést leolvashat róluk a szakavatott szem arról, hogy mit is éreznek éppen. Csakhogy egy friss kutatás szerint a legtöbben nem állunk e téren túl jól.
A PLOS One folyóiratban megjelent egy tanulmány, melyben 92 résztvevő nézett meg rövid videoklipeket kutyák, emberek vagy makákók egymással interakcióban lévő párosairól. Azt a feladatot kapták, hogy semlegesnek, játékosnak vagy agresszívnek minősítsék az interakciókat, illetve jósolják meg azok kimenetelét. A résztvevők a kutya-kutya agresszió esetében teljesítettek a legrosszabbul - nem tudták azonosítani az agresszív kontextust, és nem tudták megjósolni az esetek agresszív kimenetelét sem. Kiderült az is, hogy nem feltétlenül számít, hogy az emberi megfigyelők kutyatulajdonosok-e. Egy másik, hasonló felállású vizsgálatban a résztvevők mindegyike rosszul teljesített az agresszív kutyás viselkedés megjóslásában. Ez a szakértők szerint azt mutatja, hogy a gazdik gyakran alábecsülik az agressziót.
Hogyan érthetnénk jobban a kutyák testbeszédét?
A szakemberek szerint az egyik első dolog, amelyet érdemes megtanulni, hogy a kutya egész testét nézzük – ne csak azt, hogyan áll a füle vagy a farka. Így tisztább képet kapunk az érzéseiről. Ha a kutya füle hátrahajtva a fejéhez simul, a farkát pedig lazán és magasan csóválja, az az öröm vagy a boldogság jele. De ha a fülét hátrahúzza, a farok mélyen a lábak közé lóg és gyorsan csóvál, akkor az eb ideges, szorong.
A boldog kutyák lazák és nyugodtak. Testtartásuk relaxált, izmaik lazák, a szájuk gyakran nyitva van, nyelvüket kiöltik. A fültartás fajtánként változhat, de általában igaz, hogy a nyugodt kutya füle nem mutat sem éberen előre, sem hátrafelé, inkább nyugodtan, semleges helyzetben van. A farokcsóválással pedig legyünk óvatosak. A farkat lazán, lendületes ívekben kell lengetnie, és nem szabad nagyon magasan vagy mélyen tartania. Egyes kutatások szerint a boldog csóválás jobbra, míg a bizonytalan csóválás balra hajlik, de mások szerint ez belemagyarázás.
Így ismerjük fel az agresszív kutyát
Mielőtt a kutyák ráugatnának valakire, vagy agresszívan reagálnának, általában számos jelét adják, hogy kényelmetlenül érzik magukat. Ilyen az ásítás, a szájuk megnyalása vagy az egyik mancsuk felemelése. Fontos persze, hogy ezeket a jeleket mindig egy adott kontextusban tudjuk értelmezni. Például, ha a kutya épp most ébredt fel a szunyókálásból, valószínűleg nem azért ásít, mert szorong vagy épp támadni készül.
Ha a stresszt kiváltó ok közelebb van, a kutya teste megmerevedik, és az orrától a farkáig egyenes vonalban áll. Ilyenkor elfordulhat attól, ami idegesíti, vagy épp ellenkezőleg: ráfókuszálhat és bámulhatja. A farka felemelkedhet, és a hátán a szőr felállhat. A mélyen csóváló vagy behúzott farok szintén félelemre utal.
Mindig kérdezzünk!
Ha idegen kutyát akarunk megsimogatni, bármilyen aranyosnak tűnik is, mindig kérjünk engedélyt – mind a gazdától, mind a kutyától –, mielőtt hozzáérnénk. Mutassuk meg a kezünket a kutyának, simogassuk néhány másodpercig, majd hagyjuk abba, és nézzük meg, hogy a kutya továbbra is befogadónak tűnik-e. Ha elfordul, feszült, vagy egyszerűen csak nem tűnik érdeklődőnek, inkább hagyjuk békén.
Félős vagy érzékeny kutya gazdájaként pedig ne féljünk nemet mondani az idegeneknek, amikor megpróbálják megsimogatni a kutyát. Vagy ha úgy érezzük, négylábú társunk nem élvezi a helyzetet, álljunk ki mellette – nem számít, mit gondol a másik ember. A kutyánkat mi ismerjük a legjobban, és mi vagyunk a felelősek a viselkedéséért, ezt sose feledjük.
