"Ha vényköteles gyógyszerekről beszélünk, a férfiak által dominált klinikai kísérleteken alapuló, mindenkit egyformán kezelő megközelítés egyszerűen nem működőképes. Ebben a nők húzzák a rövidebbet" - hívta fel a figyelmet Irvin Zucker, a kaliforniai Berkeley Egyetem pszichológus és integratív biológus professzor emeritusa az intézmény közleményében . A kutató és szintén pszichológus munkatársa, a Chicagói Egyetemen dolgozó Brian Prendergast több ezer korábbi orvosi cikk elemzése révén egyértelmű bizonyítékot talált a nemek közötti dóziskülönbségre 86 különböző, az amerikai gyógyszerhatóságtól (FDA) forgalomba hozatali engedélyt kapott gyógyszer esetében, a többi között beleértve antidepresszánsokat , antiepileptikumokat, szív-érrendszeri betegségek kezelésére használt szereket és fájdalomcsillapítókat, érzéstelenítőket egyaránt.
Zucker szerint a probléma a női és férfi test közötti alapvető biológiai különbségek immár hosszú időre visszanyúló semmibevételéből ered. A kutatók által vizsgált tanulmányokban szereplő nőket azonos gyógyszeradagokkal kezelték, mint a férfiakat. Eközben viszont a vérükben magasabb koncentrációban jelent meg az adott hatóanyag, egyben hosszabb időbe is telt, mire kiürült a szervezetükből. Ami pedig ennél is aggasztóbb, hogy ezek a nők közel kétszer gyakrabban tapasztaltak valamilyen gyógyszermellékhatást, mint a férfiak. A vizsgált nők 90 százalékánál jelentkeztek olyan súlyosabb tünetek, mint a hányinger, fejfájás, depresszió, kognitív zavarok, rohamok, hallucinációk, szorongás és keringési anomáliák.
Nőket nem vettek számításba a gyógyszerkísérletekben
Mint arra a kutatók rámutattak, a nőket évtizedekig kizárták a klinikai gyógyszerkísérletekből. Erre részben az az - egyébként megalapozatlan - aggodalom volt az indok, hogy a változó női hormonszintek miatt nehéz lenne tanulmányozni őket. Mi több, az 1990-es évekig a szülőképes korú nők azért sem vehettek részt ezekben a kísérletekben, mert orvosilag és etikailag is aggasztónak ítélték a döntéshozók, hogy várandós nőket különböző gyógyszerhatásoknak tegyenek ki, ezáltal veszélyeztetve a magzatukat - mint ahogy az történt például az 1950-es és 60-as években a thalidomiddal . "A nők elutasítása széles körben elterjedt gyakorlat, még a sejt- és állatkísérletekben is, amelyekben a vizsgált alanyok túlnyomórészt szintén férfiak, illetve hímek voltak" - fogalmazott Zucker.
Habár az elmúlt években javult a nők részvételi aránya a klinikai gyógyszerkísérletekben, még az újabb kutatások egy jelentős része sem elemzi az adatokat a nemi különbségek tükrében. Éppen ezért Zucker és Prendergast szerint széles körű, az orvosi kutatásokra, orvosokra és gyógyszercégekre egyaránt kiterjedő figyelemfelhívó kampányra lenne szükség, hogy nagyobb hangsúly essen a biológiai nemi különbségekre, amelyek miatt a nők jelenleg hátrányt szenvednek, ha vényköteles gyógyszert szednek. A kutatók állásfoglalása szerint javasolt lenne számos készítmény esetében csökkenteni a nők számára ajánlott adagolást.
A vizsgálat eredményeit közlő tanulmány a Biology of Sex Differences című tudományos folyóiratban jelent meg.
