Kevesen tudják, de a közműszolgáltató csupán a vízóráig felelős a vízminőségért – az ingatlanon belül viszont már a tulajdonos feladata, hogy biztosítsa, hogy megfelelő minőségű, biztonságosan fogyasztható víz folyjon a csapból – hívta fel a figyelmet közösségi oldalán közzétett videójában a Nemzeti Népegészségügyi Központ (NNK).
A tudtunk nélkül ólmos vizet ihatunk
Az ólomtartalmú vizet szinte lehetetlen laikusként, laborvizsgálatok nélkül felismerni, ugyanis nincsen jellegzetes íze vagy szaga. A régi épületekben különösen magas az ólomszennyeződés kockázata. Az ólom az alábbiakból oldódhat bele az ivóvízbe:
- ólomcső,
- csaptelep,
- vízóra,
- rézcsövek,
- ólomtartalmú idomok,
- horganyzott acélcsövek,
- ólomtartalmú forrasztóanyagok.
Hogyan hat az egészségünkre az ólom?
Az ólom fogyasztásának egészségügyi következménye nagyban függ a vér ólomszintjétől, vagyis a bevitt ólom mennyiségétől. A káros hatásokra a várandósok, a magzatok és a kisgyermekek a legérzékenyebbek. A gyerekeknél az alábbi problémák léphetnek fel:
- mentális fejlődési zavar,
- magatartászavar.
Felnőtteknél jellemzően csak hosszú távú bevitel esetén okoz tüneteket az ólom. A leggyakoribb következmények közé tartozik a vérszegénység, az idegrendszeri panaszok megjelenése és a vesekárosodás is.
Mit tehetünk a kockázatok csökkentéséért?
Az NNK tájékoztatása szerint az ólombevitel már egy kis odafigyeléssel is csökkenthető. Ehhez az alábbiakat tanácsolják:
- Iváshoz és ételkészítéshez hideg vizet használjunk.
- Fogyasztás előtt folyassuk a vizet 1-2 percig.
- Használjunk bevizsgált víztisztító berendezést.
- A végleges megoldás érdekében, amennyiben van rá lehetőségünk, cseréltessük ki az ólomcsöveket.
Jó tudni továbbá, hogy csapvizünk ólomtartalmát bármely, az ivóvízvizsgálatra akkreditált laboratóriumban bevizsgáltathatjuk. De addig is érdemes megnézni a csapvíz ólomtartalmáról készített kockázati térképet, amely segítségével megtudhatjuk, lakóhelyünkön mekkora az ivóvízben előforduló ólom kockázata.
