Egy kutatócsoport 2,5 millió madarat és emlőst vizsgált meg öt nagy természettudományi múzeum (London, Párizs, New York, Washington, Chicago) 18. század óta keletkezett gyűjteményében. Megállapítottak, hogy az ott őrzött madaraknak csak 40, az emlősöknek pedig 48 százaléka nőstény. A legrosszabbul a verébfélék nőstényei jártak, amelyek 9,7 százalékos arányban képviseltetik magukat. Ez az arány denevéreknél 9,9, a kormos légykapóknál 11,5 százalék. A juhok és a menyétek körében 24 százalék, a párosujjú patások között pedig 40 százalék a nőstények aránya - ám ez még mindig nem tükrözi a valós helyzetet, mert a vadonban többségben vannak a nőstény párosujjú patások.
Túl nagy az elfogultság
A kutatók arra voltak kíváncsiak, hogy tükröződik-e a gyűjtemények nemi összetételében az, hogy a múzeumok vezető tisztségeiben túlreprezentáltak a fehér férfiak. A tanulmány vezető szerzője, Natalie Cooper szerint a gyűjteményekben meglévő nemi aránytalanság nem magyarázható kizárólag a hím madarak színpompásabb tollazatával, illetve azzal, hogy egyes emlősök hímjeinek szebb, nagyobb szarva, agancsa vagy agyara van.
"A tudományt is emberek művelik, és az emberekben mélyen gyökerezik a hím élőlények iránti elfogultság. Ám ha figyelmen kívül hagyjuk a nőstényeket, nem kapunk teljes képet az élővilágról. Márpedig ez fontos például akkor, ha meg akarjuk jósolni, miként változik az állatok nagysága a klímaváltozás hatására, de nagy jelentősége van a genomikában és a parazitológiában is" - fejtette ki Natalie Cooper.
A felmérés szerint a nemi aránytalanságban nincs különbség a régi és az újabb természettudományi gyűjtemények között, noha a szociológia sokat fejlődött az évszázadok alatt. A kutatók felszólították a múzeumi szakembereket, hogy a jövőben tanúsítsanak nagyobb kiegyensúlyozottságot ezen a téren kutatásaik nagyobb hitelessége és az élővilág jobb megismerése érdekében.
