Goya a 18. század végén és a 19. század elején a legfontosabb spanyol festőnek számít. De pályafutása közepén, 1793-ban súlyos betegségbe esett, amely hónapokig ágyhoz kötötte. Fejfájást, szédülést, hallucinációkat , látásproblémákat és fülcsengést tapasztalt. A legtöbb ilyen tünet végül eltűnt, de a betegség után süket maradt egészen 82 évesen bekövetkezett haláláig.
Abban az időben, amikor megbetegedett, Goya betegségét nem tudták diagnosztizálni az orvosok, de a szakértők úgy feltételezték, hogy az ok egy bakteriális (meningitisz vagy szifilisz) fertőzés volt, esetleg mérgezést szenvedett az ólomtartalmú festékekkel való érintkezés során.
Egy új elemzés, amelyet dr. Ronna Hertzano, a Marylandi Egyetem Orvostudományi Karának kutatója készített, arra utal, hogy Goya egy Susac-szindróma nevű autoimmun betegségben szenvedhetett. Ez egy ritka kór, amelyben az immunrendszer az agyban, a retinában és a belső fülben lévő kis ereket támadja meg. A tünetek súlyos fejfájást, nehéz gondolkodást, pszichiátriai problémákat, látásvesztést, egyensúly- és halláskárosodást okozhatnak.
A Susac-szindróma érthetővé teszi Goya tüneteit, például a maradandó halláskárosodást. Bár a szifilisz, a bakteriális meningitisz és az ólommérgezés mind magyarázatul szolgálhat Goya tüneteire, azok, akik ilyen betegségben szenvedtek a 18. században, általában nem tudtak úgy felépülni, ahogy a festő - állítja Hertzano. Szerinte e betegségek következményei tartós, progresszív rendellenességek vagy további komplikációk, nem pedig javulás, mint a híres festő esetében.
A kutató szerint azonban ebben az esetben nem lehet végleges diagnózist készíteni. "A legjobb, amit tehetünk, hogy spekulálunk" - mondta. Ha Goyát ma kezelnék az orvosok, valószínűleg azonnal felismernék betegségének okait, de akkor is bekövetkezhetne végül a hallássérülés - mondta Hertzano. Ma azonban a festő olyan implantátumokat kaphatna, amelyek visszaállíthatnák a hallását.
Forrás: livescience.com
