A HSV1-gyel ellentétben a HSV2 még nem volt jelen felmenőinknél, amikor azok 7 millió éve elváltak a mai csimpánzok ágától. A külső nemi szerveket érintő betegség csak később érte el őseinket: valamikor 3-1,4 millió éve a HSV2 az afrikai emberszabású majmok vonalából került át a későbbi emberekébe. A közvetítő egy köztes emberféle is lehetett: a Cambridge-i és az Oxford Brookes Egyetem munkatársai most úgy vélik, megtalálták a tettest, a Paranthropus boiseit - írja a 24.hu a Virus Evolution folyóiratban megjelent beszámoló alapján.
A kutatók szerint a köztes emberfaj a csimpánzok őseinek elfogyasztásával került érintkezésbe a HSV2-vel. A HSV1-gyel már rendelkező emberfélékben kialakulhatott a védettség az új, szintén szájat támadó típus ellen, a HSV2 azonban idővel átalakulhatott, és új célpontot találhatott magának: a nemi szerveket. A Paranthropus boisei 2 millió éve a kenyai Turkana-tóhoz hasonló vizes területeken találkozhatott ősi rokonunkkal, a Homo erectus-szal, így a HSV2 ezekben a régiókban kerülhetett át az emberek vonalába. A kutatók szerint a legvalószínűbb, hogy a korai emberek táplálékként tekintettek kisebb agyú rokonaikra, de azt sem zárják ki, hogy a vírus a fajok kereszteződésével került a vonalunkba.
A herpesz az emberektől a korallokig mindent megfertőz, és minden egyes fajra külön víruskészlettel rendelkezik. Ahhoz, hogy az eltérő típusok terjedhessenek az élőlények közt, szerencsés mutációkra és testnedv-cserére van szükségük, mondta Charlotte Houldcroft, a Cambridge Egyetem virológusa az egyetem oldalának. A HSV2 napjainkra az egyik legelterjedtebb embert fertőző vírussá vált, igaz, a betegség az esetek többségében tünetmentes.
