A Magyar Tudományos Akadémia régészeti intézetében létrehozott genetikai kutatólaboratóriumban a kőkortól egészen a késő bronzkorig terjedően vizsgálják a Kárpát-medencében fellelt emberi maradványokat - mondta az InfoRádióban Mende Balázs, a kutatás vezetője. A genetikai laboratórium feladata a Kárpát-medencében a konkrét régészeti kultúrákkal összefüggő emberi maradványok DNS-állományának elemzése, és annak kimutatása, hogy kivel, honnan jöhettek, illetve milyen hatással lehettek más népekre.
A másik nagy kutatási terület a népvándorlás kori időszak, ezen belül kiemelten a honfoglalók genetikai állományának kutatása, amely a Kárpát-medencei honfoglalás kori sírokban talált csontmaradványok genetikai , archeogenetikai elemzését jelenti. Megpróbálnak csoportokat összerakni, majd az archeogenetikai eredményeket összevetik a történelmi adatokkal.
Antropológiai szempontból meglehetősen sokfélék voltak a honfoglaló magyarok. A közvélemény általában úgy gondolja, hogy keleti jellegzetességeket hordozó népesség érkezett a honfoglaláskor, ám meglehetősen kicsiny - 10-15 százalék körül van - az ázsiai, úgynevezett europo-mongolid karakterű jellegegyütteseket mutató csontmaradványok aránya, és ezek is nagyon elszórtan helyezkednek el a Kárpát-medencében, igaz, koncentrálódnak bizonyos területeken - elsősorban a Duna-Tisza közén és a Felső-Tisza vidékén.
Nincs olyan adat, amely azt mutatná, hogy a testmagasság tekintetében valamilyen módon akár a korabeli népektől, akár az előtte itt élő avaroktól jellegzetesen eltérően alacsonyabbak lettek volna a honfoglalók. A testmagasságot átlagolni lehet a Kárpát-medence teljes népességére, de ez az adat semmiképpen sem kicsiny termetű embereket jelez. De ilyen sommás kijelentést azért nem lehet tenni, mert ennél sokkal szórtabbak az adatok - mondta Mende Balázs.
Forrás: InfoRádió
