Miért halunk meg?
Suzanne Sadedin, a Monash University munkatársa 2016-ban megpróbálta megválaszolni a kérdést, miért is kell meghalnunk.
Először is akadnak olyan téveszmék, amiket sokan igaznak vélnek. Például, hogy azért kell meghalnunk, hogy helyet biztosítsunk a minket követő generációknak. Ez azonban nem így van, sőt ha genetikai szempontból vizsgáljuk a dolgot, sokkal hatékonyabb lenne, ha az erős génekkel rendelkezők nem halnának meg, mint hogy azon utódaik kövessék őket, akikben a génjük csak 50 százalékban található meg.
Mi az akadálya az igazán hosszú életnek?
Az sem igaz, hogy a sejtek vagy a DNS öregedése miatt kellene meghalnunk. Ugyanis a sejtek, bár valóban képesek elhalni és mutálódni, ugyanakkor az újratermelődés lehetősége is adott. Ilyen sejtmutáció például a rák is, igaz ez talán nem a legpozitívabb példa.
Az evolúció során elméletileg képesnek kellett volna lennünk kifejleszteni az igazán hosszú életet. Elég csak megvizsgálni a Föld összes ismert élőlényét, hogy lássuk, egyesek nagyon rövid ideig - tiszavirág például - míg mások rendkívül sokáig élnek, lásd a Galápagosi teknőst. Az emlősök például többnyire sokkal kockázatosabb életet élnek, ezért korábban is halnak.
A genomika sok mindenre képes választ adni, hiszen olyan géneket ismertet meg velünk, mint a sejtosztódás megakadályozásáért felelős P53, aminek köszönhetően a testben lévő sejtek csak egy bizonyos mértékig képesek mutálódni.
Az is biztos, hogy a sejtek önmagukban képesek akár örökké élni. Ott van például az a kutya, ami ugyan 11 ezer éve meghalt, de egyes sejtjei a mai napig élnek, méghozzá a kutyák nemi szervének rákos megbetegedéseként. Utah államban él egy olyan nyárfa, aminek gyökere legalább 80 ezer éves.
Tehát egyes fajok gyorsan halnak, mások sokáig élnek. És ez a különbség nem csak a genetikában mutatkozik meg. Ott van például a szervek sérülése. Egyes szervek gyógyulnak és regenerálódnak, mások nem. Ha letörik a farka, a gyík újat növeszt. Egy medúzafaj tulajdonképpen halhatatlan, hiszen egy idő után újrateremti saját magát.
Az evolúció képes volt kvázi halhatatlanságot létrehozni. Akkor az ember miért hal meg mégis?
Éhínség, extrém időjárás, betegségek
A rendkívül komplikált válasz leegyszerűsítve így hangzik: a génjeinknek nem áll érdekében energiát pazarolniuk a túlélésünkbe. Az ember olyan világra születik, ami ezerféleképpen tör az életére, majd felnőve mindent megtesz, hogy ezt a kellemetlen szituációt csak fokozza. Éhínség, extrém időjárás, kardfogú tigris, villámcsapás , betegségek, fulladás, háború, atombomba.
Ezek a véletlenszerűen bekövetkező támadások azt hitették el testünk alkotóelemeivel, hogy annak az esélye, hogy egy bizonyos kor után életben legyünk, szinte nulla, mert valami úgyis megöl minket. Ha pedig ez a helyzet, akkor minek fektessenek erőt a hosszú életbe. Inkább igyekeznek valami hasznosat továbbadni az utódainknak, az sokkal jobb befektetésnek tűnik génszempontból.
A saját testünk nem akarja, hogy örökké éljünk
Ijesztő dolog ez, de így van. A saját testünk nem akarja, hogy örökké éljünk. Figyelembe véve, hogy a természetnek szinte mindig igaza van, valószínűleg kénytelenek leszünk ebbe beletörődni.
Forrás: www.medicaldaily.com
