A korábbi kutatásokból tudjuk azt, hogy a kutyák reagálnak mind szavaink tartalmára, mind pedig a szavak érzelmi tónusára, nyilatkozta Victoria Ratcliffe, a tanulmány szerzője , a University of Sussex PhD-kandidátusa.
A kísérlet során a kutyák két oldalukon elhelyezett hangszóróból hallottak szövegeket, amelyek vagy parancsszavak voltak (amelyekre tudtak reagálni), vagy számukra teljesen irreleváns szavak. A szövegeket ráadásul manipulálták: vagy eltúlozták bennük az érzelmi töltetet vagy teljesen megfosztották ettől a szavakat.
A kutatók arra figyeltek fel, hogy amikor a kutyák parancsszót hallanak, a jobb oldalra elhelyezett hangszóró felé fordítják fejüket. Ez Ratcliffe szerint azt jelenti, hogy agyuk bal féltekéje jobban dolgozza fel a hallott szöveget: ez a mi esetünkben az az agyfélteke, amely a hangokat és a szavak szintaxisát "kapja el". Amikor viszont a szavak érzelmi töltete volt eltúlozva, akkor a kutyák balra fordították fejüket, ami arra utal, hogy a jobb agyfélteke volt a domináns: ez az emberek esetében a beszéd érzelmi minőségéért és az intonációért felelős.
Ratcliffe szerint ha tudjuk, hogy kutyáink hogyan dolgozzák fel, amit mondunk nekik, az hosszú távon sokat segíthet a kommunikációs folyamatokban. Ami viszont az egyedfejlődést illet, úgy tűnik, hogy közvetlenül is összehasonlíthatjuk az embereket és a kutyákat, így megláthatjuk azt, hogy beszédfelfogásunk mely elemei kifejezetten emberiek és melyek azok, amelyeket az emlősök mintegy közös forrásból hoznak.
Mindez természetesen nem lepi meg a kutyatulajdonosokat, akik intuitívan, de tudták már mindezt. A kutatók minderre csak annyit tudtak mondani: a kísérlet csak egy újabb lépés abba az irányba, hogy rájöjjünk: házi kedvenceink sokkal jobban ránk vannak hangolódva, mint azt gondoltuk volna.
