A kutatók a Harvard Egyetem orvosi karán mintákat találtak ebben a véletlenszerűségben, amelyek megadják az öregedés a biológiai alapja.
A Nicholas Stroustrup által vezetett kutatócsoport egy meglepő statisztikai törvényszerűséget fedezett fel abban, hogy a különböző genetikai és környezeti tényezők hogyan befolyásolják az élettartamot a Caenorhabditis elegans nevű féregnél. Az eredmények azt sugallják, hogy az öregedésnek nem egy különálló molekuláris oka van, hanem inkább egy rendszerben zajló folyamat, amelyet sok alkotóelem határoz meg egy komplex biológiai hálózatban. Ha a rendszer bármelyik csomópontját megzavarják, az hatással lehet az egészre.
A férgekkel folytatott kísérletek során a különböző körülmények eltérő élettartamot állítottak elő. Ha hőhatásnak tették ki őket, a férgek gyorsan elpusztultak, a nagyobb hőmérséklet növelte a pusztulási rátát. Az eredmények haranggörbéket rajzoltak ki. Bizonyos beavatkozások keskeny és magas harangokat, míg mások szélesebb hosszan elhúzódó harangokat az eloszlásnak megfelelően.
Annak ellenére, hogy ezek nyilvánvaló különbségek, a kutatók azt találták, hogy nem várt egységességet követnek a görbék. Ha az időtényezőt megváltoztatták, a görbék megkülönböztethetetlenné váltak. A magas és a lapos harang végső soron azonos alakú.
Úgy tűnik, a különböző beavatkozások egyformán befolyásolják ugyanazon populációban minden egyedének élettartamát , függetlenül attól, hogy az esélyek vagy a véletlenszerűség rövid vagy hosszú életet szabtak ki rájuk. Nem számított, hogy melyik genetikai eljárást vagy környezeti tényezőt választották a kutatók, a beavatkozás minden molekuláris halálokot egyszerre és azonos mértékben látszott érinteni.
A legfontosabb, mondta Walter Fontana, a kutatást végző labor vezetője, hogy az eredmények arra utalnak, rendszeresség és mély összefüggés van egy szervezet fiziológiájában, és egy fiziológiai szempontból történő változás befolyásolja az összes többit. Alapvetően ez határozza meg az élettartamot.
Forrás: Harvard Medical School
