Az évmilliókkal ezelőtt kihalt ősdarázsfajokat egy különleges, ajkaitnak nevezett borostyán őrizte. A kutatók az újonnan felfedezett fajoknak különleges neveket adtak: az egyik (Ajkanesia harmincipsziloni) a 30Y zenekar, a másik (Amissidigitus belai) az egyik felfedező nagyapja, a harmadik (Spathiopteryx soosi) Soós Miklós geológus után kapta a nevét – derül ki az ELTE Természettudományi Karának honlapján megjelent közleményből.
Ezek az első fosszilis darázsfajok, amelyeket Magyarország területén találtak, így különlegességük nemcsak abban rejlik, hogy eddig a tudomány számára ismeretlenek voltak. Szabó Márton kutatás-vezető, a Magyar Természettudományi Múzeum (MTM) Őslénytani és Földtani Tárának munkatársa közölte, a késő kréta korból nagyon kevés borostyán és borostyánzárvány ismert. Éppen ezért ajkait „hiátuskitöltő szereppel bír”, általa sokat meg lehet tudni bizonyos ízeltlábúcsoportok evolúciójáról, a késő kréta kori Bakony élővilágáról.
A névadást a kutatók azzal indokolták, hogy a 30Y zenekar több tagja is Ajkán töltötte gyermekkora egy részét, illetve a város neve a zenekar több dalának szövegében is megjelenik. A másik faj Szabó Márton nagyapjáról kapta a nevét, és lett ezáltal „Béla elveszett lábujja”. A nagyapa, Szabó Béla ugyanis az ajkai szénbányákban dolgozott, egy szerencsés kimenetelűnek mondható bányászbalesetben pedig elvesztette egyik lábujját. A harmadik darázsfaj azért viseli Soós Miklós nevét, mert a geológus hosszú ideje a magyar dinoszaurusz- és borostyánkő-kutatás lelkes támogatója.
