Az éjszakai műszak olyan hormonok hatását változtatja meg, mint az inzulin, a leptin és a kortizol, amelyek mind kapcsolatban állnak a testsúly szabályozásával és így közvetve az ezzel összefüggő betegségekkel is. Amerikában 8,6 millióan dolgoznak műszakokban, vagyis nem a normál munkarendben, köztük gyári munkások, kórházi dolgozók, rendőrök, tűzoltók, pilóták, utaskísérők, teherautósofőrök. Az ilyen munkarenddel korábban már összefüggésbe hozták a gyomor-bélrendszeri problémákat, a fáradtságot és a rossz alvást, ez valószínűleg az eltérő ébredési és étkezési szokások, továbbá a szervezet úgynevezett cirkadián-ritmusának felborulása miatt van így.
Frank Scheer, a bostoni Brigham és Nőgyógyászati Kórház és a Harvard Orvosi Karának alvás-egészségügyi oktatója és munkatársai az akut jetlag (időeltolódás-szindróma), illetve a tartós éjszakai műszak hosszú távú következményeit vizsgálták tíz napon keresztül öt férfi és öt nő segítségével, akik egy 28 órás ritmust követtek.
A testsúlyt szabályozó leptin hormon szintje csökkent, ez elindíthatja az elhízást és az ezzel járó betegségeket, mivel növeli az étvágyat és csökkenti a fizikai aktivitást. A vércukorszint is felborult, csökkent glükóztolerancia alakult ki, az inzulinszenzitivitás csökkent, továbbá a vérnyomás is emelkedett. A legnagyobb változásokat akkor tapasztalták, amikor a résztvevők napirendje 12 órával tért el a normáltól, vagyis nappal aludtak és éjszaka dolgoztak.
Scheer szerint azonban még további kutatásokra van szükség. „Azt is meg kell vizsgálnunk, hogy milyen különbözően reagálnak a különböző emberek. A több műszakban való munka befolyásolja az emberek éberségi szintjét és bélműködését, aki ezzel nem tud megküzdeni, valószínűleg kilép. Akik továbbra is így dolgoznak, talán kevésbé érzékenyek ezekre a változásokra.”
A tanulmány a Proceedings of the National Academy of Sciences folyóirat 2009. március 2-i online számában jelent meg.
Forrás:
Medipress hírszolgálat
