A szabadalmaztatás
Az Aspirin története 1897-ben kezdődött, amikor Dr. Felix Hoffmann-nak, a fiatal német kémikusnak és tudományos munkatársainak először sikerült az acetilszalicilsavat, az Aspirin hatóanyagát tolerálhatóbbá és stabilisabbá tenni. Ezzel megszületett a gyógyszer, amely nevét csak két évvel később, 1899-ben kapta meg, amikor felvették Berlinben a Császári Szabadalmi Hivatal védjegy-jegyzékébe. 1900. február 27-én az amerikai szabadalmi hatóságok Dr. Felix Hoffmannnak és munkatársainak az acetilszalicilsav-szintézis feltalálásáért a 644077. számú szabadalmat ítélte oda. Ezáltal az Aspirin előtt nyitva állt az amerikai piac. 1909-ben a Bayer teljes forgalmának csaknem egyharmadát az Aspirin tette ki.
A gyógyszer neve
A világszerte ismertté vált név a következőképpen tevődik össze: Az "A" az "acetil"-t, az alapanyag acetilszalicilsav egyik alkotórészét helyettesíti. A második szótag, a "spir" a hatóanyag történetére utal. A gyöngyvessző (Spirea ulmaria) nedvéből származó spirsavra emlékeztet. Ez a sav kémiailag azonos a szalicilsavval. És végül az "in" a kémiai elnevezéseknél akkoriban használt szóvégződés volt.
Valami egészen új
Az acetilszalicilsav volt az első, laboratóriumban előállított nem-szteroid fájdalomcsillapító gyógyszer, ami kémiailag tiszta és stabilis alakban az ipari tömegtermelés számára rendelkezésre állt. Először a reumás panaszok elleni szerként alkalmazták. Az Aspirin eleinte csak por alakban létezett, 1900-tól kezdve azonban már tabletta alakjában is kapható volt. Ennek egyszerre több előnye volt: pontosabb lett az adagolása és a készítmény mindenki számára elérhetővé vált. Az Aspirin megbízhatóan hatásosnak bizonyult. Ezzel a sikerrecepttel kezdődött a diadalútja a Föld körül - és vált minden idők legnagyobb darabszámban eladott gyógyszerévé.
Fájdalom, láz és gyulladás ellen is
1950-ben az Aspirin sikerét a legismertebb grémiumok is rendkívülinek ismerték el. Bekerült a Guinness-rekordok könyvébe, mint a legnagyobb mennyiségben eladott fájdalomcsillapító.
Az a tény, hogy közben számos más fájdalomcsillapító került a piacra, sem tudta az Aspirin tartós sikerét megállítani. Erre nemcsak a rekordokat gyűjtők figyeltek fel, hanem a kutatók is: Az Aspirin hatóanyaga, az acetilszalicilsav, a tudományt újabb és újabb kísérletekre és más szerekkel történő összehasonlító klinikai vizsgálatokra ösztönözte.
Mi kell ahhoz, hogy az ember a Holdra lépjen?
Bátorság, oxigén és Aspirin! Amikor Neil Armstrong 1969. július 21-én első emberként a Holdra lépett, az Aspirin tartozéka volt a 12x12x20 cm nagyságú fedélzeti patikának. A hosszú űrrepüléseknél az asztronautáknál gyakran lép fel fej- és izomfájás. Az Aspirinnak ezt kellett leküzdenie. Ezzel kapcsolatban jegyezte meg bölcs előrelátással Dr. Charles Berry, a NASA-nak, az amerikai űrrepülési hivatalnak akkori orvosa: "Az Aspirint biztosan az örökkévalóságig fogják használni."
Az 1982-es orvosi Nobel-díj
Az 1970-es évek kezdetén egyre több kutató tette fel a kérdést: Hogyan és tulajdonképpen hol hat az Aspirin a szervezetben? Sir John Vane farmakológus volt az, aki 1971-ben az aectilszalicilsav klasszikus hatásprofiljának kulcsát szolgáltatta: az acetilszalicilsav az úgynevezett prosztaglandinok bioszintézisét gátolja. Itt a szervezet saját anyagairól van szó, amelyek hormonhoz hasonló hírvivő anyagokként sokrétű feladatot látnak el a szervezetben. Vane ezért a felfedezéséért 1982-ben elnyerte az orvosi Nobel-díjat és az angol királynő nemesi rangra emelte őt.
Nemzetközi Aspirin-díj
Az acetilszalicilsav hatásmechanizmusával kapcsolatos új tudományos felismerések újabb és újabb távlatokat nyitnak az alkalmazás kiszélesítésére. 1993 óta az Aspirin hatóanyagával, az acetilszalicilsavval, kapcsolatos kutatási tevékenységet évente 10.000 euró pénzjutalommal járó "Nemzetközi Aspirin-díj"-jal tüntetik ki. Ennek a díjnak az odaítélésével a Bayer AG az acetilszalicilsavval kapcsolatos kutatás terén végzett kiemelkedő tudományos munkásságot becsüli meg.
