Az intenzív szocializáció ellenére kevésbé lehet például rávenni őket arra, hogy az eldobott tárgyat visszahozzák és odaadják, gyakrabban mutatnak agressziót, mint a hasonló körülmények között nevelt kutyák - olvasható a kutatás eredményeiről az ELTE honlapján közölt beszámolóban.
Az ELTE Természettudományi Karának etológusai szerint ennek egyik oka, hogy a kutyák a háziasítás folyamán alapvetően kezelhetőbbé váltak, így lettek alkalmasak az emberrel való együttélésre. Feltételezésük alátámasztására kísérletet végeztek, amelyben 16 farkas- és 11 kutyakölyköt neveltek azonos módon, kézből párnapos kortól és rendszeresen tesztelték őket 3 és 24 hetes koruk között.
22-24 órát töltöttek együtt a gondozójukkal
A kézből nevelt állatok egészen kicsi korukban gondozójukhoz kerültek, már azelőtt, hogy kinyílt volna a szemük. Intenzív emberi környezethez történő szocializációjuk alatt a gondozók a kis állatokat erszényben, kosárban mindenhová magukkal vitték napi tevékenységeik során, így napi 22-24 órát töltöttek együtt. Ennek köszönhetően az állatok már nagyon fiatal koruktól naponta találkoztak új vizuális, hang- és szagingerekkel, emberekkel, állatokkal és idegen tárgyakkal.
A kölykök hetente 2-3 alkalommal egymással is találkoztak, ismerkedtek. A gondozók mind a kutyák, mind a farkasok esetében igyekeztek elkerülni minden olyan helyzetet, ahol az állatot kényszeríteni, "dominálni" kell, ahhoz hasonlóan, ahogy a természetben a farkasanyák és a falka többi tagja bánik a fiatal kölykökkel.
Irányíthatóak, de kevésbé kezelhetőek
A kutatók megfigyelték, hogy ugyan szájkosár feladásakor, behíváskor és ültetéskor a kutyák és farkasok nagy vonalakban hasonlóan viselkedtek, az apport feladatban (azaz, amikor egy eldobott játékot kell visszavinniük az állatoknak) a kiskutyák jóval többször vitték vissza a kísérletvezetőnek a labdát, mint a farkasok. A farkasok jellemzően üldözőbe vették, megfogták a labdát, de inkább elszaladtak és minden negyedik farkas agresszíven viselkedett, ha el akarták tőle venni a játékot. Szőrápolás közben a farkasok 12 hetesen többször próbáltak harapni, mint a kutyák, de később már nem volt ebben különbség.
"Az intenzív szocializációval elértük, hogy sok feladatban irányíthatók lettek a farkasok. De a kutyákhoz képest kevésbé voltak kezelhetőek, főként, ha megszereztek valamit vagy nem tetszett nekik, hogy hozzájuk nyúltak. Az anya által nevelt és az emberek által nevelt kiskutyák viselkedése viszont nem különbözött a tesztekben. Az eredményekből arra következtettünk, hogy a háziasítás során fontos szempont volt a kezelhetőség" - foglalja össze a cikkben Kubinyi Enikő, az ELTE vezető kutatója.
Ujfalussy Dorottya biológus pedig úgy gondolja, fontos megjegyeznünk, hogy noha a farkasok megtaníthatók bizonyos feladatok végrehajtására (például leülni), illetve bizonyos szintig irányíthatóak, társállatként való tartásuk - jórészt éppen kezelhetetlenségük miatt - veszélyes, erre nem alkalmasak. "Fogságban tartott farkasoknál viszont a szocializáció és a tréning jelentősen javíthatja az állatok életminőségét" - így a szakember.
Az ELTE etológusainak eredményei a napokban jelentek meg a Scientific Reports című tudományos szaklapban.
