A szakértők tizenhárom bronzkori koponyát találtak, amelyek mindegyikén ugyanazon a helyen volt egy-egy lyuk. Feltételezéseik szerint az operációnak rituális oka volt – közölte a berlini Német Régészeti Intézet a napokban.
A nagy kockázat ellenére a legtöbb páciens túlélte a beavatkozást – állapították meg a kutatók. A koponyanyílások speciális helyzete és az a tény, hogy se traumára, se betegségre utaló nyomot nem találták, arra enged következtetni, hogy a műtétnek rituális szerepe volt.
Nagyon nehéz, sőt szinte lehetetlen megállapítani, mi indokolt egy hajdani koponyaműtétet. Ha baleset, vagy más trauma áll a háttérben, akkor a koponyacsonton nagy valószínűséggel láthatóak törésvonalak. Viszont ha betegségről, például epilepsziáról , migrénről, vagy rituális beavatkozásról van szó, akkor a csonton nincs látható jele annak, hogy miért lékelték meg a koponyát.
A tizenhárom koponyát – amelyek közül hat női, hat férfi és egy megállapíthatatlan nemű – mikroszkópos, röntgen-, valamint komputertomográfos (CT) vizsgálatoknak vetették alá, amelyek során kiderült, hogy a megműtött emberek idősek, azaz hatvan év körüliek lehettek. Ugyanakkor a legtöbben még hosszú ideig éltek a műtét után.
Az operációt végzőknek érteniük kellett a dolgukat, láthatóan gondosan választották mindig ugyanazt a pontot a koponyán. Mivel törésre vagy betegségre utaló nyomok nincsenek, a rituális beavatkozás lehet a magyarázat.
A 4-6 ezer évvel ezelőtti sebészek egy nagyobb pénzérme méretének megfelelő, vagy annál kissé nagyobb lyukat vágtak a koponya hátsó részébe, méghozzá gondosan ügyelve, hogy ne okozzanak halálos sérülést. A koponyalékelésre vagy más néven trepanációra egy különösen kockázatot pontot választottak, így különösen sokat mond a szakértelmükről, hogy a beavatkozást még évekkel túlélték az operáltak. A trepanáció története Ázsiában mintegy 11 ezer évre nyúlik vissza, s a honfoglaló magyarok is gyakorolták.
A mostani leletek arra utalnak, hogy a beavatkozást végző személyek pontosan tudták, hogy milyen mélyen vághatnak bele a csontba, hogy elkerüljék a koponyaűri vérzést . Azt is tudniuk kellett, hogyan lehet megállítani végzetes vérzést, ha a vénák megsérültek a műtét során. Illetve az eljárásnak olyan gyorsan véget kellett vetniük, amennyire csak lehetséges volt, hogy minimalizálják a vérzést.
A szakértők kutatásukról az American Journal of Physical Anthropology című szaklapban számoltak be. Az eredményekről a ScienceNew portál is írt májusban. Az akkor megjelenteket most megerősítették a német tudósok.
Forrás: MTI/ ScienceNews
