Cameron Anderson, a Haas Üzleti Iskola munkatársa Sebastian Brion, Don Moore és Jessica A. Kennedy közreműködésével annak próbált utánajárni, mi állhat egyesek túlzott magabiztossága hátterében, és mi lehet az oka annak, hogy környezetük sokszor érdemtelenül túlbecsüli ezeket a személyeket.
A című szaklapban hamarosan megjelenő tanulmány során a szakemberek arra a megfigyelésre jutottak, hogy a túlzott magabiztosság gyakran valóban hozzásegíti az embereket bizonyos társadalmi státuszokhoz, és akik azt képzelik magukról, hogy jobbak a többieknél, sokszor magasabbra jutnak a ranglétrán, ez pedig tovább erősíti önbizalmukat. Anderson szerint, mindez magyarázatul szolgál arra nézve is, miért fordul elő, hogy gyakran nem a legkompetensebb személyek jutnak előrébb egy cégen belül, hanem a legmagabiztosabbak, ami esetenként veszélyeket is hordozhat magában.
A szakemberek hat különböző kísérlet végeztek el, melyek egyikében 242 egyetemistát kértek fel, hogy számos történelmi név, esemény, továbbá könyv és vers közül jelöljék meg azokat, amelyeket ismernek. A kísérleti alanyok nem tudtak róla, hogy bizonyos események, nevek, címek kitaláltak voltak, sokan - nyilvánvalóan azok, akik a legokosabbnak vélték magukat - mégis ezeket is rezzenéstelen arccal jelölték be ismerteknek. A szemeszter végén kiderült, hogy éppen ezek a diákok érték el a legmagasabb pozíciókat a csoportjaikon belül, mivel társaik egyáltalán nem érzékelték őket beképzeltnek vagy narcisztikusnak, sokkal inkább szeretetre méltónak.
Egy másik kísérlet során azt vizsgálták a szakemberek, mik azok a viselkedéstípusok, melyek ilyen csodálatra méltóvá teszik a magabiztos személyeket. Videófelvételeket készítettek a résztvevőkről, és kielemezték azok testbeszédét, hangszínét, megszólalásuk gyakoriságát. A felvételekből kiderült, hogy a túlzottan magabiztos személyek többet beszéltek, magabiztos volt a hangjuk, nyugodtnak és kiegyensúlyozottnak mutatkoztak, vagyis jóval meggyőzőbbnek mutatkoztak akár még azoknál is, akik valójában náluk jobb képességekkel rendelkeztek. Anélkül, hogy kimondták volna magukról, hogy ők bárkinél is jobbak, viselkedésük a többiek számára egyszerűen ezt sugallta.
Végezetül két olyan kísérletet is elvégeztek, melyből az derült ki, hogy ezeket a túlzottan magabiztos személyeket pontosan jobb státusz utáni vágyuk teszi önteltté. A résztvevőknek két különféle történetet kellett elolvasniuk, majd a hős helyébe képzelni magukat. Az egyikben csupán egy kulcs elvesztéséről, majd megtalálásáról volt szó, míg a másikban arról, hogy a főszereplő új munkát kap egy neves cégnél, ahol számos lehetőség vár rá, és rövid időn belül a csúcsra juthat. Az utóbbi történetet olvasók sokkal magasabbra értékelték saját pozíció utáni vágyukat, emellett képességeiket, tehetségüket is többre tartották, mint azok, akik az első történetet olvasták.
Anderson abban bízik, kutatásaik eredményeként az emberek talán objektívebben fogják nézni mások képességeit és érdemeit, és nem értékelik túl azokat, akik magabiztosságuk révén többnek látszanak, mint amik valójában.
