Karácsony az egyik legfontosabb ünnep a keresztény világban, amelyet még a vallási hagyományokat nem követő családok is megünnepelnek év végén. Advent időszaka és a szenteste ugyanis a keresztény vallás egyik legfontosabb fundamentumának, a szeretetnek az ünnepe, amikor kiemelt figyelmet fordítunk a hozzánk közel állók boldogságára, de kinyitjuk a szívünket az ismeretlen, nehéz sorsú emberek felé is. Ebből a szempontból karácsony az évtizedek során nem változott, hagyományaiban azonban jelentősen átalakult az utóbbi évtizedekben.
Az adományozás megmaradt, csak átalakult
Az ünnepi időszakban nemcsak szívünket, de rendszerint a pánztárcánkat is jobban megnyitjuk, ebben az időszakban többen adományoznak rászorulóknak. Manapság erre számtalan lehetőségünk van, akár interneten, akár levélben feladott csekken is támogathatunk olyan civil szervezeteket, amelyek a szegény vagy beteg emberek életkörülményeit javítanák. Korábban volt az adománygyűjtésnek egy másik módja is, ami az ünnepi időszakhoz köthető. Az észak-magyarországi régióban elsősorban mendikálásnak vagy pászlizásnak hívták azt a szokást, melynek során a gyerekek házról házra jártak karácsonyi énekeket, verseket vagy bibliai történeteket előadva, viszonzásul pedig némi adományt kaptak. Általában rászoruló gyerekek a saját karácsonyuk szebbé tételéért álltak össze adománygyűjtésért, de előfordult az is, hogy a közösség számára gyűjtöttek pénzt, például egy épület rendbetételéért.
Országszerte igen népszerű volt a betlehemezés is, melynek során elsősorban Jézus születését hirdették ki a betlehemesek a családoknál, és versekkel vagy népdalokkal köszöntötték a ház lakóit. Az előadásokat sokhelyütt szintén némi apróval, édességgel honorálták.
Nem mindig volt a karácsony szimbóluma a fenyőállítás
Ma már gyakorlatilag elképzelhetetlen a karácsony feldíszített fenyőfa nélkül, az 1900-as évekig azonban még egyáltalán nem volt része a magyar családok ünnepének a fenyő. Feljegyzések szerint először a német nyelvterületeken kezdtek el fenyőt feldíszíteni az ünnepi időszakban, valamikor a 16. század derekán. Ennek gyökerei egészen az ókori kelta és római tradíciókig nyúlnak vissza, melyekben az örökzöldeknek számos ünnep során kiemelt szerep jutott. Néprajzi kutatók szerint a fák kivágása egy ifjú élet feláldozásának szimbóluma is volt, amivel Jézus áldozatának állítottak tiszteletet a családok.
A hagyomány azonban hosszú évszázadokkal később, a 19. században kúszott be Magyarországra, az első fát nemesi családok állították fel a birtokaikon az 1820-as években. Évtizedeken át leginkább az úri családok követték itthon ezt a hagyományt, majd kezdetben a vidéki értelmiség vette át, majd lassan minden otthonban népszerűvé vált a karácsonyfa állítása és feldíszítése.
Egyre kevesebb szaloncukor kerül a fára
A szaloncukor egy igazi hungarikum, őse azonban szintén nyugatról talált utat Magyarországra. A csokoládéba mártott, édesített cukormasszát először francia cukrászok készítették el valamikor a 16. században, majd Németországon keresztül jutott el hozzánk is. Itthon már a 19. században is árusították és sokan házilag is elkészítették, a karácsonyfára azonban még hosszú ideig nem kerültek fel, arra elsősorban aszalt gyümölcsöket és papírból kivágott díszeket aggattak fel. Pontosan nem tudni, hogy mikortól vált általánossá szaloncukrokkal díszíteni a fát, az azonban biztos, hogy a 19. század második felében már népszerű idényterméke volt a hazai cukrásziparnak ez az édesség.
A kommunizmus évei alatt az állami tulajdonú gyárakban uniformizált tömegtermékké vált a sokáig kézműves édesség, ekkor szinte minden karácsonyfára felkerültek a fondant alapú, úgynevezett konzum szaloncukrok, illetve egyre népszerűbb lett a zselés változat is. Manapság pedig már jóformán minden ízben elkészítik ezeket az ünnepi édességeket, habár a Magyar Édességgyártók Szövetségének felmérése szerint még mindig a zselés ízesítésű a legnépszerűbb mind közül, de igen keresett a marcipános és csokoládékrémes töltelékű változat is. Szinte alig van olyan háztartás, amelyben az ünnepek közeledtével ne vásárolnának ebből az ünnepi édességből, sokan azonban már nem díszítik fel velük a fát, csak külön fogyasztják azt.
Eltűntek a karácsonyi üdvözlőlapok
A postákon dolgozóknak mindig is forgalmas időszak volt az adventi, néhány évtizeddel ezelőtt az ünnepi képeslapok kézbesítése is rengeteg feladatot adott számukra. Ezeken a képeslapokon a karácsonyi forgatag elevenedett meg, vagy a családi békét, otthon melegét ábrázoló képekkel teremtettek hangulatot az ünnepekre. Ahogy azonban a kézzel írott levelek, úgy a képeslapok ideje is leáldozott a telekommunikációs hálózat fejlődésével, ma már mindenki elsősorban telefonon, vagy az interneten köszönti azokat a szeretteit, akikhez személyesen nem tud ellátogatni az ünnepek alatt.
Sokak számára magányosabbá váltak az ünnepek
Habár az internet térnyerésével egyre egyszerűbbé vált a kapcsolattartás, sokak számára az ünnepi időszak egyre inkább az egyedüllétről, magányról szólt az elmúlt időszakban. A falvak, kistelepülések elnéptelenedésével a korábbi karácsonyi hagyományok is elhaltak, nem járnak már az ünnepek ideje alatt betlehemes csoportok az idősekhez, a gyerekzsivajt a csendes magány váltotta fel sokak életében. A járvány kitörésével ez a helyzet csak tovább romlott, sokan ugyanis koruk és rossz egészségi állapotuk miatt félnek személyesen is találkozni idős szeretteikkel, és bár az aggodalmak nem teljesen alaptalanok, az egyedüllét miatti szorongás is pusztító hatással lehet az idős emberek testi és lelki egészségére.
Fontos ezért, hogy az év ezen időszakában kiemelt figyelmet fordítsunk az idős, magányos emberekre. Ha a személyes találkozó biztonságos keretek között nem megoldható, úgy telefonon, vagy az interneten keresztül vegyük fel velük a kapcsolatot a szeretteinkkel, de figyeljünk oda a környezetünkben élő, magányos emberekre is. Mert a karácsony szellemiségét a felsorolt változások sem törölhetik el: ezeknek a napoknak a szeretetről, odafigyelésről kell szólnia.
