Miért nem tíz percet kapunk?
A szundigomb az órán nem is olyan régi találmány. Az első ilyen vekkert 1956-ban dobta piacra a General Electric, ez volt a Telechron 7H241 Snooz-Alarm, amit a reklámkampányban "a világ leghumánusabb ébresztőórája" szlogennel igyekeztek eladni. Érdekes módon a dolog nem lett azonnal nagy siker, csak három évvel később kapcsolt a konkurencia, hogy le kellene másolni ezt a funkciót, aztán a hatvanas években kezdett el igazán elterjedni, és végül az olcsó digitális órák világhódításával lett alapfunkció mindenhol - írja blogjában az Index .
A Snooz-Alarm kilencperces pluszalvást engedett
A GE eredetileg tíz percre tervezte a dolgot, de a mérnökök számára a kilencperces késleltetést egyszerűbb volt megvalósítani, ez sokkal kevesebb plusz mechanikus alkatrészt igényelt a már meglevő óraszerkezethez. Mire megjelentek a digitális ("kvarc") órák, ahol a mechanikus korlátozás eltűnt, és bármennyi pluszszundi beprogramozása ugyanannyi energia lett volna, a gyártók teljesen természetesnek vették a 9 perces standardot, és eszükbe sem jutott megváltoztatni.
Az okostelefonos ébresztőappoknál ugyan fel-feltűnik pluszfunkcióként, hogy még ezt is a kedvünk szerint változtassuk, de alapvetően ugyanaz a hagyománytisztelet, illetve megszokás, amely például a mechanikus írógépek korszaka óta életben tartja a billentyűzeteken a QWERTYUIOP kiosztást, a mai napig megtartotta 9 percben a reggeli pluszszundi idejét.
