Albert Schweitzer 1875. március 14-én született Kaysersbergben, kevéssel azután, hogy a Német Birodalom annektálta Elzászt. A strassbourgi egyetemen kezdett tanulni teológiát és filozófiát, Párizsban pedig Charles-Marie Widor orgonaművésznél, a Saint-Sulpice katedrális orgonistájánál orgonát. Majd 3 éven keresztül folytatta filozófiai és teológiai tanulmányait Párizsban és Berlinben. Ez utóbbi városban doktorált filozófiából 1899-ben. 1901-ben írta meg teológiai disszertációját, majd következő évben habilitált evangélikus teológiából.
1905-ben, 30 évesen orvosi tanulmányokat kezdett Lüttichben (Liège) a párizsi evengélikus misszió önkéntes orvosokat kereső felhívására. A kormány külön engedélyével tudta ezt csak megtenni, mert már a strassbourgi egyetem docense volt. 1912-ben avatták orvossá. 1913-ban írta meg orvosdoktori disszertációját. 38 évesen és három diplomával a tarsolyában indult el Afrikába.
Kórházat alapított Afrikában
1913-ban kórházat alapított a francia Egyenlítői-Afrikában, a mai Gabonban. A francia hadsereg már 1914-ben, az első világháború kitörésekor házi őrizetbe vette őt és feleségét. 1917-ben Schweitzeréket kitoloncolták Afrikából, és fogolytáborba internálták Franciaországban. 1918 júliusáig tartózkodtak a táborban. Ezt az időt arra használta fel Schweitzer, hogy kidolgozza etikai álláspontját, melynek központi gondolata a következő: "Élni akarok, de mások életének tiszteletben tartása mellett" (Az élet tisztelete).
A háború végén visszatértek az immár Franciaországhoz csatolt Elzászba. Schweitzer megkapta a francia állampolgárságot, a Szent Miklós templom lelkésze lett és a strassbourgi kórházban orvosasszisztensként kezdett dolgozni. Orgonahangversenyeket adott, a bevételekből fizette vissza adósságait, illetve gyűjtött pénzt az őserdei kórház újjáépítéséhez.
Az élet tiszteletéért Nobel-békedíjat kapott
Schweitzer 1924-ben visszatért Afrikába, ahol újjáépítette és berendezte kórházát, alkalmassá téve több ezer afrikai beteg fogadására, akik közül háromszáz leprás volt. Gyakran visszatért Európába, hogy előadásokat tartson és orgonakoncerteket adjon, amelyekkel a pénzügyi hátteret biztosította. 1965-ben bekövetkezett haláláig ingázott Afrika és Európa között.
A második világháború utáni időkben számos kitüntetésben részesült. 1952-ban Nobel-békedíjat kapott. Az ünnepségen mondott beszédében elutasította a háborúkat, amikor Rotterdami Erasmust idézte: "A háború mindannyiunkat elembertelenít". Albert Schweitzer Lambarénében hunyt el 1965-ben.
