A karácsonyi, illetve "karácsony környéki" ajándékhozókat alapvetően három csoportra oszthatjuk: az első kategóriát nevezhetnénk "apó-típusú" ajándékosztóknak.
Apók, manók és a Mikulás
Az északnyugat-európai germán népeknél kimutatható Karácsonyapó, a keresztény szentből, Szent Miklósból faragott Mikulás, az először Arany Jánosnál, majd Mikszáth Kálmánnál is előforduló, 1933-ban a Horthy-korban is felbukkanó, de igazán a kommunizmusban szárba szökkenő Télapó és a vele "rokon" orosz Fagyapó (Gyed Moroz) a legismertebb példák közé tartoznak. Ezek közül az Arany János-i Tél-Apó még egyáltalán nem volt jóindulatú, a Horthy-korban már óvodai pedagógiai segédletekben is feltűnt, de aztán egyfajta ellen-Mikulást fabrikáltak belőle a Rákosi- és a Kádár-korban.
Van, aki az "apó-típusba" sorolja a skandináv Karácsonymanót is, például a svéd Jultomtent, illetve a finn Joulupukkit is. Ez utóbbi két alak azért érdekes, mert a svédeknél eredetileg egy kecske, a karácsonyi kecske, a Julbock hozta az ajándékokat, csak később váltottak a Mikulást idéző Jultomtenre.
A finneknél viszont maradt a svéd Julbock név finnesített változata: Joulupukki. Csakhogy ez ma már nem karácsonyi kecskét, hanem Karácsonyapót, Mikulást jelent Suomiban. (E sorok írója találkozott is "vele" pár éve a budapesti finn nagykövetségen, és tényleg nem hasonlított kecskére.)
A karácsonyi "kecskealakoskodás" a magyarság körében Erdélyben elő-előfordult , és a német forrásokban is feltűnik egy mitikus kecskealak, a Capra, amely az ajándékhozáshoz kötődik Erdélyben. A kecske e térségben a román karácsonyi tradíciókban is felbukkan. A Joulupukki példájából is látszik, hogy az ajándékhozók egyfajta "transzformerek" - helytől és időtől függően "változtatják" alakjukat.
Az angol Father Christmas más hagyományokból keletkezett, mint a myrai püspök, Szent Miklós kultuszából kibontakozó, ajándékhozó Mikulás-jelenség. Angliában csak az 1850-es években olvadt össze a Father Christmas az Amerikából Európába visszaszármazó Santa Claus-kultusszal. Az amerikai "Santa" (Mikulás) pedig a New York környéki hollandok által meghonosított Sinterklaas hagyományának a folytatása. Hollandiában a Sinterklaas-Mikulás segítője legtöbbször Fekete Péter (Zwarte Piet).
Németországban a Mikulás kísérője helyenként Ruprecht lovag. Ő is oszthat ajándékot, mint ahogyan bizonyos helyeken a Wichtel vagy Wichtelmännchen elnevezésű német koboldszerű alakok töltik be ezt a fontos szerepet karácsony előtt. A Wichtelmannok közül persze csak a jóindulatúak hoznak ajándékot, ezt fontos tudni róluk...
Ausztriában a Mikulást krampuszok kísérik, az utóbbiak innen terjedtek el a Monarchia nagy részében, így Magyarországon is. Szlovéniában a Mikulást (Miklavž - ejtsd: Miklauzs) krampuszok neve "parkelj", de a Mikulást egyes modernebb meséikben angyalok kísérik.
A gyermek Jézus mint ajándékosztó
A Mikulás a magyarban egyébként szlovák, illetve cseh eredetű szó, ahogyan a másik ajándékhozót, a Jézuskát is a Monarchia más területeiről "kölcsönöztük". Csehországban, Ausztriában és részben Dél-Németországban dívott ugyanis az a szokás, hogy a gyermek Jézus, a Jézuska (osztrák-délnémet Christkindl, cseh Jéžišek) hozza az ajándékot.
Jézust a karácsonyi ajándékozás központi személyiségének maga Luther állította be a reformáció idején. A protestáns Németországban így vált Krisztus ajándékhozóvá is. Luther mindeközben az ajándékozás dátumát a Mikulás-ünnepről Karácsonyra tette át. Annak jegyében történt mindez, hogy a reformáció atyja a szentkultusz ellen lépett fel, s így a Szent Miklós-i hagyomány, a Mikulás helyébe valakit állítania kellett.
A szigorú lutheri Jézus-alak azonban nem volt sokak számára megnyerő, emiatt alakult ki fokozatosan a Jézuska-kultusz, így például a cseheknél Jéžišek Szenteste hozza az ajándékot, s ekkor a csehek pontyot esznek krumplisalátával - valljuk be: ez elég ismerős lehet a magyarok számára is. Nálunk szintén a Jézuska lopódzkodik be és lepi meg a kisgyerekeket. A hal pedig ugyancsak tradicionális étek karácsonyeste. Ugyanakkor a Mikulás Magyarországon ma elkülönült ünnep, és december elején jutalmazza meg a gyerekeket.
Bálint Sándor néprajzkutató a magyar Jézuska-kultuszt egyenesen a hasonló Prágai Kis Jézus szobrának tiszteletére vezeti vissza. Ez a XVII. századi hagyomány terjedt el aztán osztrákoknál, magyaroknál és cseheknél, a barokk-kori ellenreformáció (protestantizmussal szembeni katolikus hittérítés) alatt.
A Milostné Pražské Jezulátko szobrát 1628-ban adományozták a prágai karmelita kolostornak. A szerzetesek a szobor érkezése után többé már nem nélkülöztek, a cseh főváros lakossága pedig egyre jobban tisztelni kezdte a kis Jézust ábrázoló alkotást. A szobor kultuszát többek között egy prágai magyar szerzetes, Imre atya erősítette. Mária Terézia uralkodásakor a Monarchia egészében ismert már a Kisded kultusza. A királynő még egy köpenyt is hímzett, s a kolostornak adományozta 1743-ban - írja Bálint Sándor.
Ha valamilyen még "magyarosabb" ajándékhozót keresünk, akkor azt Erdélyben találhatjuk meg: ott az angyal hozza az ajándékot, ami különleges, még a Partiumban sem meghonosodott szokás. Erdélyben a Kis-Küküllő folyó mentén, egyes falukban az aranyos csitkó hozta sokáig az ajándékot, de a modern korokban ez a szokás elhalványult.
Nőalakok és a háromkirályok - az ajándékosztók különleges típusai
Az ajándékhozók harmadik kategóriába változatos alakok és személyek sorolhatók: a háromkirályok vagy különféle nőalakok, így Luca napjának megtestesítője, Szent Lúcia, illetve a "jó boszorkány", az olasz Befana. De terjed a Babbo Natale, azaz Karácsonyapó, illetve Mikulás kultusza is Itália-szerte. A háromkirályok a spanyolajkú országokban hozzák az ajándékot: Spanyolországban, de Latin-Amerika jelentős részén (Argentínában és Mexikóban például) is ez a három bibliai alak örvendezteti meg a gyerekeket.
A Magyar Katolikus Lexikon szerint a Háromkirályok napkeleti bölcsek voltak. Nevük Gáspár, Menyhért és Boldizsár: ők a betlehemi csillagot követve Keletről érkeztek Jeruzsálembe, hogy hódoljanak a zsidók született királya előtt. Ma már nem lehet megmondani, hogy perzsa papok vagy babiloni csillagászok, mágusok voltak-e, ráadásul az ajándékaik Arábia termékei voltak, tehát ez a fajta származásuk sem kizárt.
Érdekes, hogy a lexikon szerint a királyok számát Máté nem említi, de a három ajándékból (arany, tömjén, mirha) a III. század óta arra következtettek, hogy hárman voltak. Ugyanakkor az örmény katolikusok 12 királyt tisztelnek - egy spanyol nyelvű blog szerint, amelyre a Wikipedia spanyol szócikke hivatkozik. (E spanyol értelmezés szerint a 12 bölcs vagy 12 király Izrael tizenkét törzsét jelképezte.)
A spanyol Wikipedia ugyanakkor ezt a "tizenkettes" verziót csak mint érdekességet említi . Egy Párizsban őrzött 1200-1300 éves kódex "Bithisarea, Melchior, Gathaspa" névvel említi őket, ebből alakult ki a mai Gáspár, Menyhért és Boldizsár név.
Spanyolországban a "karácsonyi" ajándékokat vízkeresztkor, január 5-éről 6-ára virradóra hozzák a háromkirályok. Ez a szokás immár versenyez a Mikulás-kultusszal, ami a karácsonyi ajándékozást jelenti. Régebben a gyerekek levelet írtak a Háromkirályoknak és kirakták a cipőiket az ablakba, vagy a lakás más pontjaira, várva az ajándékokat. Élelmet is hagytak esetleg a cipőkben, hogy a háromkirályok tevéi is kapjanak valamit enni. Ha rosszak voltak a gyerekek, akkor nem ajándékot, hanem szenet kaptak - ez a virgács-helyettesítő szokás az olaszok boszorkány-ajándékozójánál, a Befanánál is előfordult. Ő is szenet adott az ajándékot nem érdemlő gyerekeknek.
A Befana mellett Északkelet-Olaszországban Szent Lúcia is hozhat ajándékot a gyerekeknek. A "Luca-napi", azaz Szent Lúciához kötődő szokások Magyarországon és Horvátország egy részében is ismertek, bár ezek kevésbé az ajándékhozással függenek össze. Nálunk inkább dologtiltó tradíciók, mivel a Luca-nap elvesztette korábbi jelentőségét (egykor a karácsonyi napfordulóhoz kötődött), és inkább negatív babonák kötődnek hozzá.
