"Ha valaki bánt engem, igazságot akarok. De ha úgy érzem, megszégyenültem (ami nem magától értetődő, csak mert valaki megszégyenít), bosszút akarok állni. Ugyanakkor a bosszú nem ugyanaz, mint a következmények. Természetesen minden véteknek vannak következményei, az elkövetőre és másokra nézve is. A bosszú azonban nem következmény; az a szenvedő fél menedéke" - foglalta össze az érzések közti különbségeket Dr. Martha Sweezy, a belső családrendszer nevű terápiás módszert alkalmazó pszichoterapeuta a Psychology Todayben.
A bosszú mechanizmusának megértésére egy olyan példát hoz, mikor úgy gondoljuk, hogy egy remek ötlettel rukkoltunk elő a munkahelyünkön. Ezen aztán egy munkatárs elkezd gúnyolódni, és ha úgy érezzük, hogy a véleményében van egy kis igazság, akkor valószínűleg leleplezve és megalázva érezzük magunkat. De ha a kolléga viselkedése emlékeztet a múltban tapasztalt hasonló bánásmódra, akkor még akkor is kiszolgáltatottnak és megalázottnak érezzük magunkat, ha a kritikája nem helytálló.
"Egy sebezhető, fiatal részem, akit a múltban megszégyenítettek a kíváncsisága, a nagy ötletei, a merészsége, a kreativitása vagy bármi más miatt, lángra lobban a kolléga megvető reakciójától. A belső családrendszer száműzöttnek nevezi ezt a részt, mert korábban száműzték a tudatból" - magyarázza.
Amikor a száműzött rész értéktelenségének és szeretethiányának érzése mégis áttör a tudatba, egy védekezési mechanizmus is beindul, mert a tudat ezeket veszélyes érzéseket távol akarja tartani magától. Ezeket nevezik proaktív menedzser részeknek, amelyek a valahová tartozás érzését teszik előtérbe, és a csoportnormák betartásán dolgoznak. Szélsőséges esetben életveszélyessé válhatnak, mert egy öngyilkos rész aktiválódhat, hogy elhallgattassa őket. Ennek megelőzésére reaktív védők (más néven tűzoltók) lépnek fel, hogy a belső megszégyenítést mindenféle figyelemelterelő és önnyugtató taktikával ellensúlyozzák, a dühtől és a bosszútól kezdve a különböző addiktív folyamatokig.
Ebben a munkahelyi példában a menedzser részek meg akarják "javítani" az egyént, hogy többet ne kerülhessen ilyen szituációba. "Azt mondják, buta vagyok, hogy ne legyek izgatott, nem vagyok olyan jó, ne akarják más lenni, maradjak csendben. Erre a száműzött részeim (akiket már megszégyenítettek, és cipelik tovább a szégyen érzését) örökké el akarnak bújni. De azt is akarják, hogy megmentsék őket, és hogy azt hallják, hogy szerethetők. Erre a menedzserek még keményebben dolgoznak: gyenge vagy, túl sok vagy, senki sem akar. Erre válaszképpen megjelennek a tűzoltók, hogy eltereljék a figyelmet a lehető legjobb módszerrel, a bosszú megtervezésével" - írta le a folyamatot Dr. Sweezy.
Egy ördögi kör
A bosszúfantázia tehát a szégyen érzéséről tereli el a figyelmet. Viszont ha megmaradnak a fantázia szintjén, a menedzser részek bepánikolnak, és tovább erősítik a szégyenérzetet. Ha pedig megvalósítjuk őket, a menedzser részek felhívják arra a figyelmet, hogy ez mibe került nekünk, amitől szintén nő az egyén szégyenérzete (és más személyek is elítélhetnek ezért).
Ebből az ördögi körből ki lehet törni a belső családrendszer felfogása szerint, ha a kiegyensúlyozott énünkre hallgatunk, aki együttérzéssel van önmagunk és mások iránt is.
"A bosszú energikus, csábító, és gyors megoldásnak tűnik akkor, amikor elviselhetetlenül kicsinek és erőtlennek érezzük magunkat, de ez a legrosszabb lehetőség, ha szabadságra, együttérzésre és lelki békére vágyunk" - foglalta össze Dr. Sweezy.
