A magány döbbenetes hatással van a rákbetegekre

Sokszor halljuk, milyen negatív hatással lehet ránk a magány. Az elszigeteltség érzése összefüggésbe hozható a szívbetegségekkel, a stroke-kal és más egészségügyi állapotokkal. De most egy új kutatás arra is rámutat, hogy azok, akik legyőzték a rákot, de magányosan élnek, kisebb valószínűséggel maradnak életben, mint azok, akiknek több szociális támogatásuk van.

Miért ronthatja a magány a rák túlélőinek további esélyeit?

Az elszigeteltség érzése több lehetséges okból is összefügghet a hosszabb távon rosszabb túlélési esélyekkel. Például az egyedüllét felszínre hozhat negatív érzéseket, ellenségességet, hozzájárulhat a stressz és a szorongás fokozódásához, de a fokozott egészségtelen viselkedésnek is kedvezhet, mint a dohányzás vagy az alkoholfogyasztás.

„Az is lehetséges, hogy a magányos ráktúlélők nem kapják meg azt a gyakorlati és érzelmi támogatást, amelyre a tüneteik miatt szükségük lenne” – magyarázta Jingxuan Zhao, az Amerikai Rákellenes Társaság vezető munkatársa. Ő a tanulmány szerzője is, aki kollégáival közel 3450 olyan alany adatait vizsgálta, akik 50 évesek, vagy idősebbek voltak, és legyőzték a rákot. Az alanyok mindannyian egy 2008-2018 közt készült kutatásban vettek részt, és 2020 végéig követték őket nyomon.

A kutatók négyévente felmérték, mennyire érezték magukat magányosnak az alanyok, és négy kategóriába sorolták őket: alacsony/nem magányos; enyhe magány; mérsékelt magány; és erős magány.

Azok a rákos túlélők, akik bármilyen magányosságról számoltak be, nagyobb valószínűséggel haltak meg a követési időszak alatt, mint a nem magányos társaik. A tanulmány kimutatta, hogy minél magányosabb volt valaki, annál nagyobb volt a halálozás kockázata.

Ezek az eredmények még azután is fennálltak, hogy a kutatók kontrollálták a halálozás kockázatát befolyásoló egyéb tényezőket, például az életkort.

A tudósok ezzel a tanulmánnyal is szeretnék felhívni a figyelmet arra, hogy segítsünk a rák túlélőinek: szó szerint életet menthet, ha úgy érzik, kapcsolatba tudnak lépni másokkal, fontosak valakinek.

„A magányosságot egyre inkább a rák túlélőinek rosszabb kimenetelét előidéző kockázati tényezőként ismerik el” – mondta Dr. Arif Kamal, az Amerikai Rákellenes Társaság betegjogi vezetője. „Az ehhez hasonló kutatások rávilágítanak az onkológiai csapatok és az alapellátást nyújtó szolgáltatók fontos szerepére a magányosság felmérésében és a közösségi alapú beavatkozások kialakításában, hogy senki ne élje át vagy élje túl egyedül a rákot” – tette hozzá.