Az úgynevezett duci modellek egyre gyakrabban jelennek meg a magazinok címlapjain, a televízióban és a fehérneműkatalógusokban, de a New York-i és londoni divathéten még mindig ritkaságnak számítanak.
A szupervékony divatmodellek ideálját elvető nők egyre növekvő táborának kedvezve az Elle magazin márciusban a megszokottabbnál teltebb modelleket bemutató különkiadással kedveskedett olvasóinak, és az újság eladásai megugrottak.
Mark Fast divattervező, miután az a vád érte, hogy ruháit túlságosan vékony nőkre tervezi, tavaly olyan bemutatókat rendezett, ahol a brit 12-es és az amerikai 8-as (európai 32-es) méretet meghaladó modellek szerepeltek.
Az ebben a hónapban megrendezett 2011-es New York-i tavasz-nyár divathéten pedig külön bemutatót tartottak a teltebb nők számára, ami az első ilyen jellegű újítás a divatvilágban. Ez az esemény azonban a nagyobb szabású divatbemutatók mellékágaként jelent meg, ami azt bizonyítja, hogy a csontsovány modellekkel kapcsolatos heves viták ellenére még mindig a darázsderék a befutó az élvonalbeli divatszabászatban.
"Minden évben megnézem a bemutatókat, és abban reménykedem, hogy valaki 12-es méretű, vagy esetleg még nagyobb. Eddig minden évben egy kicsit csalódtam" - mondja Sarah Travers, a duci modellekre szakosodott Hughes Models 12+ munkatársa. "Már húsz éve reklámozzuk a duci modelleket és nőket, de a brit nők átlagosan 14-16-os (európai 38-40-es) méretűek, és mindig úgy éreztük, hogy a divatszakma nagyon lassan reagál erre."
A divatvilágban betöltött vezető szerepük ellenére New York és London a duci modellek tekintetében lemaradásban van. Amikor az ausztrál Cheryl Hughes negyed évszázaddal ezelőtt megalapította a modellügynökséget, úttörőnek számított. Napjainkban a duci modellek és az őket képviselő ügynökségek virágkorukat kezdik élni.
"Sosem kért senki arra, hogy fogyjak le... Amint lefogynék, elveszteném a munkámat, ezért 14-16-os méretű vagyok, és ezen a piacon tudok érvényesülni" - állítja a 25 esztendős Laura Hughes, a Hughes ügynökség egyik modellje. Egyre több megbízást kapunk az újságoktól és a magas színvonalú divatszakmától, de még mindig lehetnénk egy kicsit magasabban, szükségünk lenne arra, hogy a legismertebb divatmárkák igénybe vegyék ezeket a gyönyörű, lágy alakú nőket."
A teltebb idomú modellek irányába történő elmozdulás 2006-ban gyorsult fel, amikor Ana Carolina Reston brazil modell anorexia következtében meghalt, ami valósággal sokkolta a divatvilágot. Halála után Spanyolországban és Olaszországban betiltották a bizonyos testtömeg-index alatt lévő modellek foglalkoztatását, Nagy-Britanniában pedig kissé enyhébb formában csak azokat a túlságosan sovány modelleket tiltották ki a kifutókról, akik még nem töltötték be a 16. életévüket.
"A tizenhat éves kor az érettség szintjét jelenti" - nyilatkozta Caroline Ruth, a Brit Divattanács tagja.
Cheryl Hughes azonban úgy véli, hogy a modellek éppen 16 és 20 éves koruk között vannak kitéve a leginkább az iparág nyomásának. "Részben a modell iparág hibája, amely 15-16 évesen szedi össze a modelleket az iskolák ajtajában. Amikor a vékony lányok nővé érnek, szörnyű dolgokon kell keresztülmenniük. Sok lány képtelen megbirkózni ezzel" - állítja.
2008-ban Katie Green brit modell elindította "Say No to Size Zero" (Mondj nemet a nullás méretre!) című kampányát, miután ügynöksége arra kérte, hogy fogyjon le 12 kilót. Kezdeményezése sokak támogatását elnyerte a divatvilágban.
Travers, a Hughes Models 12+ munkatársa szerint a nullás méret (európai 32-es) szörnyű. Sok áldozatot követel, ami rettentően szomorú. Véleménye szerint az ettől való elmozdulás kiváló kezdet, és a divatszakma élvonalában tapasztalható fejlődés hamarosan a kifutókra is be fog gyűrűzni.
Copyright AFP [2010] / Translation Medipress
