Milyen célt szolgálnak az állampapírok?
Az állampapírokat egy állam az államháztartás hiányának finanszírozására bocsátja ki. Magyarországon az Államadósság Kezelő Központon (ÁKK) keresztül végzi ezt a tevékenységet. Az állam által kibocsátott értékpapírok a világon mindenhol a biztonságos befektetés jelképei, a befektetett tőke és a kamat visszafizetéséért az állam garanciát vállal. Az állampapír azoknak való, akik nem akarnak jelentősebb kockázatot vállalni, vagy akik nem akarnak bonyolultabb befektetésekkel foglalkozni.
Milyen típusok közül választhatunk futamidő és kamatozás alapján?
Az állampapírokat több szempont szerint lehet csoportosítani, ezek közül a legfontosabb a futamidő szerint és a kamatozás szerint történő megkülönböztetés. Futamidő szerint rövid lejáratú, azaz legfeljebb egy éves lejáratú állampapírokat (pl. kamatozó kincstárjegy és a diszkont kincstárjegy), illetve a közép - és hosszú lejáratú, azaz egy évnél hosszabb lejáratú állampapírokat különböztetjük meg. Ebbe a csoportba az államkötvények és kincstári takarékjegyek tartoznak.
Kamatozás szerint létezik diszkont értékpapír, fix kamatozású állampapír, illetve változó kamatozású állampapír. A diszkont értékpapírok fő jellemzője, hogy nem kamatot fizetnek, hanem névértékük alatt (pl. 95%-on) vásárolhatók meg, és lejáratkor a névértéket (100%) fizetik ki. A kettő közötti különbség a befektető nyeresége. Leggyakoribb hazai példa a diszkont kincstárjegy, de hosszabb lejáratú kötvények is kerülhetnek ilyen módon kibocsátásra (ezeket kamatszelvény nélküli kötvénynek, vagy más néven zéró-kupon kötvénynek nevezik.).
A fix kamatozású állampapírok előre rögzített összegű kamatot fizetnek a befektetőknek. Ebbe a csoportba a rögzített kamatozású államkötvények, és az egy éves lejáratú kamatozó kincstárjegyek tartoznak. A változó kamatozású állampapírok futamideje során a kamatozás időről időre, előre meghatározott feltételek szerint változik. Az előre meghatározottság általában nem azt jelenti, hogy konkrétan, számszerűen meghatározzák a kamatfeltételeket, hanem azt az eljárást rögzítik, mely meghatározza a későbbi kamatozás módját.
Hogyan kerül az állampapír a befektetőkhöz?
A hazai állampapírok nyilvános forgalomba hozatala és forgalmazása az elsődleges és másodlagos piac közreműködésével valósul meg. Ezen belül az elsődleges piac az értékpapírok piacra kerülését biztosítja, a másodlagos piac pedig a későbbi adás-vételek színtere. Ha megvettünk egy értékpapírt, nem árt egy piac, ahol később értékesíthetjük azt. A másodlagos piac a már forgalomban lévő állampapírok kereskedésének színtere. Ennek két formája bevett Magyarországon: a tőzsdei kereskedés a Budapesti Értéktőzsde hitelpapír-szekciójában, valamint a tőzsdén kívüli kereskedés. A lakossági ügyfelek számára a forgalomban lévő állampapírok a nagyobb bankok és a Magyar Államkincstár fiókhálózatában érhetőek el. A megvásárolt értékpapírok a bank által részünkre e célból megnyitott és vezetett értékpapír-letéti számlára kerülnek.
Csekély kockázat
Az állampapírok esetében a visszafizetési kockázat minimális, hiszen a fejlett országok esetében normál körülmények között attól nem kell tartani, hogy a kibocsátó, azaz az adott állam megtagadná a visszafizetést. A piaci kamatláb változásából adódó kockázat ugyanakkor lényeges kockázati elem az állampapírba fektetők számára is, mivel a piaci kamatszint futamidő alatti változásának hatására változhat az állampapír árfolyama. A hozamok ingadozásából adódó kockázattal akkor kell számolni, ha az értékpapírt nem akarjuk a futamidő végéig megtartani, lejáratig tartó tartás esetén az elérhető hozamot ez nem befolyásolja.
Készült a Pénziránytű Alapítvány támogatásával.
További információk a témában: www.facebook.com/mindennapipenzugyeink
