Honnan ered a 10 ezres szám, és van-e tudományos alapja? A rövid válasz: a mára világhírű ajánlás egy ügyes marketingfogás, és nem kutatási eredmények alapján határozták meg. A Guardian cikke részéletesebben is ír ennek körülményeiről.
A 10 ezer lépéses történet: Manpo-kei és a marketing
A történet az 60-as évek Japánjába vezet: az 1964-es tokiói olimpia közeledtével az egyik első lépésszámláló karkötők gyártására specializálódott cég piacra dobott egy Manpo-kei nevű készüléket. A név szó szerint „10 ezer lépés mérőt” jelent. A számot nem orvosi ajánlás, hanem marketingötlet szülte: egy könnyen megjegyezhető szám, amelyet egy átlagos edzettségű ember is teljesíthet némi odafigyeléssel. Ráadásul a 10 ezres szám japán jelölése is emlékeztet egy sétáló emberre, amelyet szintén beépítettek a kampányba. Akárhogy is, a 10 ezer lépéses mítosz beivódott a köztudatba, és sokan a mai napig ragaszkodnak hozzá.
Persze a Manpo-kei fejlesztői nem hazudtak abban, hogy napi 10 ezer lépést megtenni tényleg egészséges. A tudomány szerint ugyanakkor nem kell olyan görcsösen ragaszkodni ehhez a számhoz, már ennél kevesebbel is sokat tehetünk egészségünk megőrzéséért.
De akkor mi az ideális lépésszám?
A gyaloglás ugyanis számos módon pozitívan hat egészségünkre: csökkenti a szív- és érrendszeri betegségek, a diabétesz és bizonyos rákok kockázatát, javítja a hangulatot, a kognitív funkciókat és az ízületi egészséget. Nem csak a lépésszám: számít a rendszeresség, a lépések eloszlása (napi több rövidebb séta jobb, mint semmi), és az intenzitás — de a legtöbb elemzés szerint a teljes napi lépésmennyiség erősebb korrelátuma a hosszú távú túlélésnek, mint az egyes percek intenzitása.
Az egyik legidézettebb vizsgálat, amely a napi lépésszám és a halálozási kockázat kapcsolatát elemezte, a JAMA orvosi folyóiratban jelent meg 2020-ban. Az amerikai kutatók csaknem ötezer középkorú felnőttet követtek nyomon, akik lépésszámlálóval mérték napi mozgásukat. A résztvevőket a megtett lépések alapján négy csoportba sorolták: napi négyezer alatti, 4-8 ezer, 8-12 ezer és 12 ezer feletti lépésszámot elérőket kategorizálták. Az eredmények szerint már napi 8 ezer lépés is drámaian csökkentette az idő előtti halálozás kockázatát: azok, akik ennyit mozogtak, mintegy 50 százalékkal kisebb arányban haltak meg a vizsgálati időszak alatt, mint a legkevesebbet sétálók. A napi 12 ezer lépést elérők körében ez a kockázat még tovább, nagyjából 65 százalékkal csökkent. Érdekes módon a kutatók azt is kimutatták, hogy a lépések intenzitása — tehát hogy milyen gyorsan sétált valaki — nem befolyásolta számottevően az eredményeket, ha a teljes napi lépésszámot figyelembe vették. Vagyis a tempó helyett maga a mennyiség, a napi mozgásra fordított idő bizonyult döntő tényezőnek.
Egy másik, 2022-ben a JAMA Internal Medicine folyóiratban publikált nagyszabású brit tanulmány hasonló következtetésre jutott. A kutatók a UK Biobank adatbázisának több mint 78 ezer résztvevőjét vizsgálták, és a napi lépésszámot a rákos, illetve szív- és érrendszeri megbetegedések kockázatával, valamint az általános halálozással vetették össze. Azt találták, hogy a lépések számának növekedésével fokozatosan csökkent mind a betegség-, mind a halálozási kockázat, és ez a javuló tendencia nagyjából 10 ezer lépésig volt megfigyelhető. E fölött a további előnyök már csak mérsékelten nőttek, vagyis a legnagyobb egészségnyereséget nem a maratoni séták, hanem a rendszeres, közepes mennyiségű napi mozgás hozta. A brit kutatók szerint a legfontosabb üzenet az, hogy már néhány ezer lépésnyi növekedés is mérhető egészségjavulást eredményez, különösen azoknál, akik korábban mozgásszegény életmódot folytattak.
