A gyermek születése után az intimitás rendszerint a háttérbe szorul egy időre. Ez egy természetes és logikusan bekövetkező változás, amelynek hátterében jellemzően a kialvatlanság, a nő hormonális változásai, valamint a kezdeti nehézségek okozta stressz áll. Ráadásul a szülés utáni vérzés, a sajgó gátseb vagy a császármetszés után maradt heg, és a mellből gyakran szivárgó anyatej miatt a legtöbb nő el sem tudja képzelni, hogy ebben az időszakban összebújjon a párjával.
A regenerálódásra és a testen bekövetkezett változások elfogadására természetesen időt kell adnunk magunknak. Azonban sokan tapasztalhatják azt, hogy hiába telt le a gyakran emlegetett 6 szexmentes hét, a nemi élet valahogy még ezt követően sem akar rendeződni. Szülés után szexuális életet élni valóban nehezített terep, de közel sem lehetetlen. Mutatjuk tippjeinket.
A türelem és az őszinteség a kulcs
Az első és legfontosabb dolog, hogy tudatosítsuk magunkban: a gyermekágyas időszak mindenkinél más, ezért teljesen egyéni, hogy mikor érezzük késznek magunkat az együttlétre. A tapasztalatok szerint például később mernek újra szeretkezésre gondolni azok, akiknek nehéz szülésük volt. A szülés közben átélt fájdalom emléke sokáig visszatartó erő lehet, ahogyan a sebek gyógyulásával járó kellemetlenségek is. Császármetszés után például akár egy évnek is el kell telnie ahhoz, hogy a szexuális élet visszatérjen a baba érkezése előtti, normál kerékvágásba.
Ilyenkor elengedhetetlen, hogy türelmesek legyünk saját magunkkal. Ha ugyanis annak ellenére is erőltetjük a szexet, hogy egyáltalán nem kívánjuk, azzal csak ártunk. A helyzetet súlyosbíthatja, ha a szülés utáni depresszió is felüti a fejét - ezzel a problémával átlagosan minden nyolcadik újdonsült anyának meg kell küzdenie. Ha erre gyanakszunk, forduljunk szakemberhez.
Fogadjuk el, hogy a szülés után természetes, ha az anya a baba szükségleteinek kielégítésére koncentrál, és emiatt a szexuális vágyakra gyakran nem marad sem idő, sem energia. Segíthet azonban, ha jobban megosztjuk párunkkal a kicsi és a háztartás körüli feladatokat, vagy más - például a nagymama vagy egy takarító - segítségét kérjük. Emellett próbáljunk meg napközben pihenni, amennyit csak lehet.
Fontos továbbá, hogy a szülőséggel és a szexszel kapcsolatos érzéseinket és félelmeinket mindig őszintén megosszuk szerelmünkkel - ezt biztosan sokkal jobban értékeli majd, mint a "muszájból" vállalt gyors aktusokat. A jó kommunikáció révén közelebb is kerülhetünk egymáshoz, ez pedig szintén sokat segíthet a meghittség mihamarabbi visszacsempészésében.
Az első lépések: randi és kísérletezgetés
Amennyiben már sikerült kialakítanunk a babának egy fix napirendet, akkor alkalmanként érdemes időt szakítani arra, hogy párunkkal kettesben lehessünk és randizhassunk, akárcsak a gyermekünk megszületése előtt. A közös idő mellett viszont az énidő is legalább ennyire fontos. Ha van néha egy-egy óránk, amikor csak magunkra figyelhetünk, az jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy mielőbb ismét nőnek érezzük magunkat és újra feléledjen bennünk a szexuális vágy.
Készüljünk fel azonban arra, hogy az első próbálkozások talán nem lesznek zökkenőmentesek. Amíg szoptatjuk gyermekünket, addig szervezetünkben nagy mennyiségben jelen van a tejtermelésért felelős prolaktin hormon, ez viszont hozzájárulhat a szexuális izgalom és a hüvely nedvességének mérséklődéséhez. A hüvelyszárazsággal szinte minden édesanya megküzd az első hónapokban, függetlenül attól, hogy hagyományos úton vagy császárral szült-e. A száraz behatolás fájdalmat és rossz élményt okozhat, amely tovább csökkentheti a libidót, ezért érdemes a szokásosnál több időt fordítani az előjátékra, vagy ha erre nincs idő, akkor használjunk síkosítót. Ha a gátseb még nem gyógyult be teljesen, vagy a heg környéke érintésre kifejezetten érzékeny, akkor még inkább ajánlott az óvatosság.
Ahhoz, hogy újra egymásra találhassunk a párunkkal, teret kell engednünk a kreativitásnak és a kísérletezgetésnek. Kipróbálhatunk olyan pózokat, amelyekkel jobban kontrollálhatjuk a behatolás mélységét és erejét, de akár szexuális segédeszközöket is bevethetünk, ha úgy kevésbé tartunk a negatív élménytől. Természetesen itt is kulcsfontosságú az őszinte kommunikáció: mondjuk el szerelmünknek, mi az, ami ebben a helyzetben tabu - az anyatejes táplálás végéig például sok nő elzárkózik attól, hogy a melleit simogassák, izgassák -, illetve mire vágyunk, miről fantáziálunk mostanában. Emellett bátran fedezzük fel akár mi magunk is a megváltozott testünket: tapasztaljuk ki, mi kellemes és mi kellemetlen.
Mikor szükséges orvoshoz fordulni?
A szülés után hat héttel biztosan találkozunk nőgyógyászunkkal, ekkor van ugyanis a gyermekáldás utáni kontroll, ahol általában a varratszedés is megtörténik. Ilyenkor érdemes feltenni kérdéseinket és kifejteni félelmeinket. Ha pedig már a kontroll előtt próbálkoztunk párunkkal, de rosszul sült el, akkor már a 6 hetes vizsgálat alatt megoszthatjuk orvosunkkal a panaszainkat. Ez azért jó, mert a szakembertől ilyenkor megnyugtatást kaphatunk, hogy amit érzünk, az normális, kóros elváltozás gyanúja esetén viszont azonnal meg is tehetjük az első lépéseket az alapos kivizsgálás felé.
Előfordulhat, hogy hüvelyi fertőzés áll a kellemetlen tünetek hátterében - erre nagy esély van akkor, ha például nem vártuk meg a gyermekágyi folyás elmúlását az első szülés utáni közösüléssel. A gombás vagy bakteriális hüvelyfertőzéseket vény nélkül kapható készítményekkel is orvosolhatjuk, de érdemes inkább kikérni a szakember véleményét erről. A kezelés egyébként a párunknak is ajánlott, hogy megelőzhessük a visszafertőződést. Később pedig akkor ajánlatos mindenképpen orvoshoz fordulni, ha a behatoláskor érzett fájdalom és a hüvelyszárazság - 4-6 hónapig, vagy akár a szoptatás befejezése után is - megmarad. Elképzelhető ugyanis, hogy egy szülés utáni szövődmény miatt nem tudjuk élvezni a szexuális együttlétet.
A cikk a Bayer Hungária Kft. megrendelésére készült.
