Becslések szerint Magyarországon minden ötödik párnak okoz gondot a teherbeesés - ez több százezer férfit és nőt jelent. Az adatok azt mutatják, hogy az esetek 30-40 százalékában a nő szervezete nem képes arra, hogy megfoganjon a magzat, vagy, hogy kihordja azt. A háttérben több nőgyógyászati betegség is állhat.
Petefészekciszta
Rendkívül alattomos betegség, hiszen fő jellemzője, hogy nem fáj, és csak ritkán okoz panaszokat. Általában a petefészekben növekedő tüszők alakulnak át a peteérés után cisztává, ami tulajdonképpen egyfajta kötőszövetes tokkal körülvett, folyadékkal töltött zsákszerű tömlő. Hasonlít a daganatra, de általában jóindulatú. Sokszor magától, kezelés nélkül is elmúlik, főleg akkor, ha viszonylag kicsi az átmérője. A menstruációra azonban hatással lehet: okozhat fájdalmas, erős vérzést , sőt akár az is előfordulhat, hogy teljesen elmarad miatta a menzesz. Ilyenkor alig vagy egyáltalán nem képes teherbe esni a nő. Amikor ezekkel a panaszokkal a nőgyógyászhoz fordul, a fizikális mellett ultrahangos vizsgálattal kezdődik a diagnózis felállítása.
Amennyiben szükséges, szövettani mintát is vesz az orvos, hogy biztonsággal ki lehessen zárni a rosszindulatú tumorok jelenlétét. A nagyobb méretű cisztát műtéti úton lehet eltávolítani. Ennek egyik módja, hogy a hüvelyen keresztül lecsapolják a felgyülemlett folyadékot. De mivel így magát a tömlőt nem távolítják el, fennáll az esély, hogy kiújul. A másik lehetőség, hogy laparotómiával, azaz a has felmetszésével, vagy laparoszkópiával, azaz hastükrözéssel eltávolítják a cisztát. Utóbbi kisebb metszést, ezáltal rövidebb gyógyulási időt igényel. A beavatkozást altatásban szokták végezni.
PCOS
A policisztás ovárium szindróma a meddőség leggyakoribb oka a nők körében. Egy olyan összetett kórképről van szó, amely nemcsak nőgyógyászati problémákat okoz, hanem az egész hormonháztartásra is hatással van. Jellemzője, hogy az érintett nőknél már körülbelül 40 éves korukra kialakul az inzulinrezisztencia, vagy a cukorbetegség. A tünetek rendkívül szerteágazóak lehetnek, de szinte mindig problémás a menstruáció. Vagy rendszertelen, vagy pedig teljesen elmarad. Ráadásul - ahogy az elnevezéséből is kiderül - sok apró ciszta is kísérheti a betegséget.
A vérvizsgálatok során általában túl magas LH (luteinizáló hormon) és FSH (follikulus stimuláló) hormonszintet találnak, ami megakadályozza a petesejtek képződését. A magas inzulinszint pedig a tesztoszteron termelését serkenti, emiatt a tüszőérés folyamata áll meg. Az orvosok szinte mindig úgy kezdik a kezelést, hogy fogyókúrát, egészséges étkezést, és rendszeres testmozgást írnak elő, amelyet gyógyszeres kezeléssel is kiegészíthetnek.
Korai menopauza
A változókor egyik legelső tünete a rendszertelen menstruáció, ami általában a nők negyvenes éveiben tapasztalható, de egyeseknél előbb, akár már a 30-as éveikben megjelenhet. Ez utóbbit szaknyelven korai menopauzának nevezik. A ciklus ilyenkor teljesen felborul, felléphet fokozott vérzés is, de olyan is előfordulhat, hogy a menzesz valamennyi tünetét produkálja a szervezet, még sincs vérzés. Általában a fogamzóképesség csökkenésével, vagy megszűnésével, azaz meddőséggel jár. A háttérben a petefészkek ösztrogéntermelésének hanyatlása áll. A korai menopauza legnagyobb veszélye az, hogy a nőknek már fiatalabb korban számolniuk kell az ösztrogénhiányhoz társuló egyéb betegségek, például csontritkulás, valamint vastagbél- és petefészekrák kialakulásával is. A folyamatot sajnos nem lehet visszafordítani, a tünetek azonban gyógyszeres kezeléssel enyhíthetők.
Petefészekrák
Általában vérzészavarokkal, deréktáji fájdalommal, és meddőséggel keresik fel a nők az orvosukat. Ha más panaszuk is van, például szabad hasűri folyadékot érzékelnek, az már legtöbbször áttétekre utal. Az orvos hüvelyi ultrahangvizsgálattal , valamint a tumormarkerekre irányuló vérvizsgálattal tudja diagnosztizálni a betegséget, ami után szövetmintavétel, illetve a képalkotó eljárások közül MR és CT is szükségessé válhat. A kezelésben a legfontosabb szerepe a sebészeti beavatkozásnak van: legtöbbször eltávolítják a méhet is a petefészkekkel együtt. A szövettani eredmény alapján kemoterápiát is javasolhatnak.
Mivel a petefészekrákot a tünetek alapján nehéz észrevenni, fontos hangsúlyozni a rendszeres nőgyógyászati vizsgálatok jelentőségét: ezek ugyanis már akkor kimutatják a betegséget, amikor a nő még egyáltalán nem is észleli magán. Ráadásul az idejében megkezdett kezelés növeli az esélyt a teljes gyógyulásra.
Endometriózis
Meddőség esetén 20-30 százalékban ez a betegség áll a háttérben. Lényege, hogy a méh belső nyálkahártyája, idegen kifejezéssel endometrium, a méh üregén kívül is megjelenik. Mivel követi a hormonálisan irányított menstruációs ciklus változásait, a felgyülemlő véres váladék fájdalmas tüneteket, a többi között erős menzeszgörcsöket okoz. Az orvosok általában laparoszkóppal áttekintik a hasüreget, és szövetmintát is vesznek. A kezelés lényege a méhen kívüli nyálkahártya eltávolítása, amelyet ugyancsak laparoszkópos eljárással végeznek - gyakran a szövetmintavétellel egy időben. Alternatívaként gyógyszeres terápiát is javasolhatnak: hormonális úton sorvasztják el a nem megfelelő helyen kialakuló szöveteket.
Magas prolaktinszint
A meddőség oka lehet az is, ha egy nő szervezetében indokolatlanul magas a prolaktin nevű hormon szintje. Ez a hormon a tejelválasztásért felelős, azaz a terhesség és a szoptatás ideje alatt magasnak is kell lennie. Ha azonban a hipofízis irányításával túltermelés történik a várandósság vagy szoptatás időszakán kívül, úgy a magas prolaktinszint gátolja a petesejtek érését, és felborítja a menstruációs ciklust is. A túltermelés oka lehet stressz, vagy akár a hipofízisben kialakult jóindulatú daganat is. A kezelés tehát ennek megfelelően a stressz csökkentéséből, valamint gyógyszerek szedéséből áll, egy esetleges jóindulatú daganatot pedig műtéti úton távolítanak el az orvosok.
