Janet Treasure professzor, a King's College London pszichiátriai intézetének szakembere, a kutatás vezető szerzője elmondta: "Az anorexiás betegeknek nagyon sok szociális nehézséggel kell szembenézniük. Nehezen teremtenek kapcsolatot másokkal, titkolóznak, zárkózottá válnak, ez pedig magányhoz vezet. A megfelelő terápiához ezeket az aspektusokat sem szabad elhanyagolni."
A szakember szerint az oxitocin, vagyis a kötődés hormonja (mely szexuális együttlét, szerelem, szülés és szoptatás során szabadul fel a szervezetben és pozitív érzéseket kelt) segíthet az étkezési zavaros embereknél, hogy a szociális fóbiáikat leküzdjék. Ezáltal pedig az egész terápia hatásosabbá válhat, hiszen a mélyben rejlő problémák megoldására is koncentrál.
Treasure és csapata két vizsgálatot is végzett. Az elsőben 31 anorexiás beteget és 33 egészséges kontrollszemélyt véletlenszerűen két csoportba osztottak. Az egyik csoportba tartozók oxitocint kaptak, a másik csoport tagjai pedig placebót. Ezek után különböző fotókat mutattak nekik (ételekről, kövér és sovány testekről, mérlegekről), és az agyműködésüket is figyelték közben. A korábbi tapasztalatok alapján, ha negatív érzések kötődtek a látványhoz, akkor az agy gyorsabban reagált. Az oxitocin adagolása után az ételekre, testekre adott válaszreakció ideje csökkent, vagyis az anorexiások fókusza elmozdult, nem érdekelte őket annyira ez a látvány.
A második, hasonló kutatásban (melyet ugyanazokkal az alanyokkal végeztek) a fotókon arcok szerepeltek, melyeken harag, undor vagy boldogság látszódott. Az oxitocin adagolása után az anorexiások kevésbé koncentráltak az undort kifejező arcokra, és a haragos arcok is kevésbé zaklatták fel őket.
"Az oxitocin hatására csökken az anorexiások tudatalatti késztetése arra, hogy az undorra és az ételekre koncentráljanak" - mondta a kutatás másik vezető szerzője, Youl-Ri Kim. "Bár a kutatások még mindig nagyon korai szakaszban vannak, az eredmények biztatóak."
A kutatások a című szaklapokban jelentek meg.
