A teljes vérkép az egyik leggyakrabban végzett laboratóriumi vizsgálat az egészségügyben. Ez a vér alakos elemeiről ad képet, beleértve az oxigénszállításhoz szükséges vörösvérsejteket, a véralvadásban szerepet játszó vérlemezkéket, illetve a fehérvérsejteket, avagy a leukocitákat, amelyek az immunrendszer részeként a szervezet védelméért felelősek. Utóbbiak esetében az érintett sejtek teljes számát határozzák meg a vérben. Nagy általánosságban a fehérvérsejtszám (rövidítve FVS vagy WBC) normálértéke 4 és 11 giga/liter közötti, de érdemes hangsúlyozni, hogy az egyes laborok más-más mérési eljárásokat alkalmazhatnak, így a pontos referenciatartomány is változhat kisebb mértékben. Ezt azonban a laborleleten mindig jelzik.
Fehérvérsejtszám: mit jelent, ha magas vagy alacsony?
A fehérvérsejtek tehát az immunrendszer részei. A csontvelőben termelődnek, és a vérben, illetve a nyirokszervekben találhatók meg. Fontos szerepet játszanak a fertőzések és egyéb betegségek elleni küzdelemben. Mivel a szervezet számos egészségügyi problémára fokozott fehérvérsejt-termeléssel reagál, az emelkedett fehérvérsejtszám (leukocitózis) is sok esetben olyan egyszerűbb kiváltó okokra vezethető vissza, mint a különböző fertőzések, allergiás reakciók, sérülések, vagy akár a dohányzás, a stressz, egyes gyógyszerekre adott reakció. Sőt, nőknél a várandósság során is megemelkedhet ez az érték. Ugyanakkor a kiugróan magas értékek jellemzően már súlyosabb problémára utalhatnak. E körben említhetők gyulladásos, például autoimmun megbetegedések, illetve rosszindulatú elváltozások is, mint a leukémia és a limfóma.
Szintén intő jel az alacsony fehérvérsejtszám (leukopénia), mivel ez is akár súlyos betegségekből fakadhat, egyben arról árulkodik, hogy az immunrendszer nem tud igazán hatékony védelmet biztosítani a szervezet számára. Nem ritka, hogy az érintetteknél általános gyengeség, rossz közérzet, láz, ismétlődő fertőzések is jelentkeznek. A leukopénia az esetek egy részében a csontvelőműködés károsodására vezethető vissza, legyen szó akár genetikai vagy fertőzéses eredetű kórképekről, akár orvosi beavatkozások, például kemoterápia mellékhatásáról. Ugyancsak meghúzódhat a háttérben a csontvelőt érintő rákos megbetegedés. Egyes autoimmun betegségek fennállása esetén, mint a lupus, szintén előfordul, hogy csökken a fehérvérsejtszám. Végezetül bizonyos fertőzések is kiválthatnak hasonló állapotot: talán a leginkább közismert példa az immunrendszert megtámadó HIV.
Mi a teendő, ha rosszak az értékek?
Fontos leszögezni, hogy önmagában a fehérvérsejtszám nem jelent diagnózist. Csupán ebből az értékből nem derül ki, hogy milyen folyamatok játszódnak le éppen a szervezetben. Eltérései megalapozhatnak azonban további vizsgálatokat a pontos kiváltó tényezők feltárása érdekében. Szükség esetén kiegészíthető például a teljes vérkép úgynevezett minőségi vérképpel. Ez utóbbi a fehérvérsejtek egyes típusainak egymáshoz viszonyított arányáról ad képet, ami jó támpont lehet az orvos számára a probléma forrásának megtalálásához. A fehérvérsejtszám meghatározása továbbá folyamatban lévő kezelések hatékonyságának ellenőrzésére is szolgálhat.
Ami a kezelési lehetőségeket illeti, azok sem közvetlenül az alacsony vagy magas fehérvérsejtszám rendezésére irányulnak. A cél ilyenkor mindig az alapprobléma feltárása, majd annak hatékony kezelése, legyen szó akár fertőzésekről, gyulladásos folyamatokról vagy rosszindulatú elváltozásokról.
