Minden fogamzásgátló eszköz mellett szólhatnak érvek - a nemi betegségektől például még mindig a gumióvszer véd a legjobban -, de a kényelem, és ami talán még fontosabb, a megbízhatóság terén elég nagy eltérés figyelhető meg közöttük. A gumióvszer-használat például 5-ből egyszer terhességhez vezethet (az arány azért ilyen magas, mert beleszámolják a helytelen óvszerhasználatból eredő "baleseteket" is), míg a fogamzásgátló tablettáknál 11-ből egy az arány (amelybe szintén beleszámítják a nem megfelelő használatból fakadó terhességeket). Ha figyelembe vesszük még azt is, hogy a hormonális fogamzásgátló tabletták számos nőnél okozhatnak súlyos mellékhatásokat (a libidócsökkenéstől a trombózisig), akkor érthetővé válik, hogy miért keresnek sokan olyan módszert, amely a lehető legmegbízhatóbb, ugyanakkor nem változtatja meg a szexuális élet minőségét sem. Jelenleg ennek a két követelménynek egyszerre a művi meddővé tétel felel meg az egyik legjobban.
Amit a törvény mond
Ahhoz, hogy Magyarországon valaki egyáltalán elgondolkodjon egy ilyen beavatkozáson, két lényegi feltétel közül legalább az egyiknek meg kell felelnie: elmúlt már 40 éves, vagy pedig van már legalább három vér szerinti gyereke. A beavatkozás térítésköteles (nagyjából 100-150 ezer forintba kerül), és ha valaki úgy dönt, hogy elvégezteti magán, akkor szándékáról írásban kell nyilatkoznia a választott egészségügyi szolgáltatónál, majd 6 hónap várakozási idő után meg kell ismételnie - de a műtét még ezután is csak újabb 6 hónap elteltével elvégezhető.
Művi meddővé tételre szükség lehet persze egészségügyi okokból is, például ha a terhesség a nő életét vagy egészségét veszélyeztetné, vagy ha a születendő gyermek valószínűsíthetően súlyos fogyatékosságban szenvedne, illetve ha egyéb fogamzásgátlási módszert nem lehet alkalmazni valakinél. Ilyen esetekben nem érvényes a két fő korlátozás, és nincs kétszer hat hónapos várakozási idő sem.
A szigorú szabályozás miatt hazánkban a saját kérésre elvégzett művi meddővé tételek száma rendkívül alacsony: nőknél 50, férfiaknál 10 alatt van évente. De ha megfelelünk a feltételeknek, és úgy döntünk, hogy elvégeztetjük magunkon, akkor a következőkre kell számítanunk.
Férfiak: vazektómia
A vazektómia olyan beavatkozás, amelynek során elkötik az ondóvezetékeket, hogy a sperma ne tudjon a húgycsőbe, majd onnan a petesejtig jutni. A beavatkozást általában helyi érzéstelenítéssel végzik, és rövid rutineljárásnak számít, amely maximum harminc percet vesz igénybe. Az ondóvezeték a herezacskó vékony bőre alatt helyezkedik el, így az operáló orvos könnyen hozzáfér. Két apró bemetszés szükséges hozzá, de létezik másféle eljárás is, amikor nem használnak szikét, hanem a sebész a bőr megfelelő területén pontokat szúr egy csíptetővel, majd körülbelül egy centiméteres szakaszon széthúzza a bőrt, és így fér hozzá az ondóvezetékhez.
Mivel a beavatkozás műtétnek számít, az ilyenkor szokásos rizikókkal a vazektómiánál is számolni kell, legfőképp, hogy fertőzés vagy vérzés léphet fel közben. A műtét után általában egy héttel már újra lehet szexuális életet élni - a libidóra a vazektómia semmilyen hatással nincs, a tesztoszteronhormon termelése ugyanis nem áll le a műtét után sem, és ugyanúgy bekerül a véráramba. A spermiumtermelés sem szűnik meg, de a szervezet lebontja és felszívja a nem kiürülő spermiumokat. Mivel a spermiumok csupán az ondófolyadék 2-5 százalékéért felelnek, az ejakulációban sem lesz érzékelhető változás, ahogy a prosztata- vagy a hererák rizikóját sem befolyásolja érdemben az eljárás. Az ondóvezetékben és a mellékherékben a műtétet követően megnőhet a nyomás, ami az esetek döntő többségében csupán enyhe diszkomfortérzetet jelent. Erős fájdalom ennél jóval ritkább, de ha fellép, akkor feltétlenül orvoshoz kell fordulni.
A vazektómiát állandó változásnak tekintik - visszafordítani nem lehetetlen, de komplikált (és drága) eljárás, ráadásul nem biztos, hogy az alany spermiumainak száma és mozgékonysága megegyezik majd a műtét előtti állapotokkal. Ha valaki családi állapotának változása vagy bármi egyéb miatt később mégis úgy dönt, hogy visszafordíttatja az eljárást, akkor számolnia kell vele, hogy a siker (vagyis a teherbeesés) esélye csupán 55 százalék, ha a műtétet követő 10 éven belül, és már csak 25 százalék, ha több mint 10 év után végzik el. Ráadásul a kóros spermiumok száma magasabb lehet az átlagosnál, ami szintén csökkenti az esélyeket.
A férfi, akin elvégzik a vazektómiát, szinte száz százalékosan sterilnek tekinthető, de a műtét után mindenképpen (akár otthon is elvégezhető) tesztet szoktak ajánlani néhány hónappal később, amellyel ellenőrizni lehet, hogy a spermaszám valóban nullára csökkent-e (ezt nevezik azoospermiának), illetve javasolt az első egyéb védekezési módszerektől teljesen mentes szexuális együttlét előtt 10-20 ejakulációt kivárni. A műtét utáni években spontán rekanalizáció is megtörténhet (vagyis az ondóvezeték újra átjárható lehet, így pedig már ismét teherbe ejthetjük partnerünket), ám csak rendkívül ritkán: 2000 esetből nagyjából egynél történik ilyen.
Nők: művi meddővé tétel
Az operatív művi meddővé tétel a petevezetékek roncsolásával történik. Általános altatásban végzett, laparoszkópiás műtétről van szó, de ha műtét közben valamilyen szövődmény adódik, akkor lehet, hogy fel kell nyitni a hasat. Az orvosok általában két apró bemetszést vágnak kicsivel a köldök alatt két oldalt, hogy elérjék a petevezetékeket. A petevezetékek elzárására többféle módszer létezik: tehetnek rá gyűrűt vagy fémkapcsot, leggyakrabban viszont átégetik a petevezetőt, amely hegesedik, és így átjárhatatlanná válik, vagyis a petesejt nem képes a méhbe jutni.
Mivel a műtét komolyabb a vazektómiánál (tovább is tart: nagyjából egy órát vesz igénybe, és utána még 2-3 napot kórházban kell maradni), a szövődmények is komolyabbak lehetnek. Vérzések, fertőzések (amelyek akár a méh eltávolításához is vezethetnek), a hólyag, a húgyvezeték, az erek vagy a belek sérülése, hashártyagyulladás, vérrögösödés ( trombózis , embólia) tartozik a rizikók közé. A műtét során szervet nem távolítanak el, a beavatkozás következtében pedig nem változik sem a menstruációs ciklus, sem a libidó. Mivel sokan ilyenkor hagyják el életükből a hormonális tablettát, megeshet, hogy megérzik ennek hatásait, illetve ha addig is volt, felerősödhet menstruációs rendellenességük. A műtét után 99 százalékos a védettség a teherbeeséstől. Kis százalékban ugyan (2-300 esetből egyszer), de bekövetkezhet a petevezető rekanalizációja, így teherbeesés is. A terhesség ilyenkor könnyebben lehet méhen kívüli , ezért a műtét után tapasztalt vérzéskimaradásnál vagy alhasi panaszok esetén azonnal orvoshoz kell fordulni.
A visszafordíthatóság műtéti úton nőknél is megoldható - de nem garantált, hogy mindenkinél. Ha elvégezhető, akkor a beavatkozás után 80 százalékos lehet a siker (vagyis tízből nyolc nő képes ilyenkor teherbe esni), ám ez az alany életkorától, egészségi állapotától és a műtét típusától is függ.
